Kevés olyan makacs természetrajzi legenda él a köztudatban, mint az, hogy a pingvinek hanyatt esnek, amikor egy repülőgép elhúz felettük. A történet szerint az Antarktiszon élő madarak annyira megbabonázva nézik az égen húzó gépeket, hogy hátraesnek – mintha csak egy slapstick-vígjáték szereplői lennének. A mítosz évtizedek óta terjed, noha valódi bizonyíték sosem volt rá.
A modern technológia – drónfelvételek, távoli kamerák, zajmérő szenzorok – azonban végre lehetővé tette, hogy a kutatók tudományosan is megvizsgálják, mennyire zavarják a pingvineket a repülők hangjai. A friss eredmények alapján a mítosz nemcsak túlzás, hanem kifejezetten félrevezető.
A mítosz eredete: egy rosszul értelmezett terepjelentés
A legenda valószínűleg az 1980-as évekből származik, amikor brit katonai pilóták arról számoltak be, hogy egyes pingvinkolóniák „furcsán viselkedtek” alacsonyan repülő gépek közelében. A beszámolók szerint a madarak hátradőltek, mintha elájultak volna. A későbbi vizsgálatok azonban kimutatták, hogy a repülők zaja legfeljebb megzavarta a kolónia ritmusát – de valódi hátraesés nem történt.
A 2000-es évekre már világossá vált: a történet inkább anekdota, mint megfigyelés. Mégis tovább élt a popkultúrában, a természetfilmek rajongói között, és persze a humoros újságcikkekben.
Mit mutatnak a friss kutatások a zajtűrésről?
A legújabb, 2023–2024-ben publikált vizsgálatok érzékeny zajmérőkkel és mozgásérzékelőkkel követték több pingvinfaj – köztük a császárpingvin (Aptenodytes forsteri) és a királypingvin (Aptenodytes patagonicus) – reakcióit különféle zajokra.
Az eredmények szerint:
– A pingvinek meglepően jó zajtűrők. A viharos szelek, a jégtáblák roppanása és a több ezres kolónia saját zsivaja mellett a repülők hangja csak kismértékű plusz terhelést jelent.
– A hangokra inkább fülfordítással, mint testmozdulattal reagálnak. A madarak gyakran csak néhány másodpercig állnak meg, majd folytatják tevékenységüket.
– Nincs bizonyíték tömeges hátraesésre. A mozgásérzékelők egyetlen esetben sem rögzítettek olyan mintázatot, amely a „hanyatt esünk, mert felnéztünk” jelenséget igazolná.
A kutatók úgy vélik, hogy a pingvinek zajtűrése evolúciós kényszer: az Antarktisz tele van természetes zajokkal, amelyekhez alkalmazkodniuk kellett. Egy repülőgép hangja ehhez képest inkább csak újabb adat a háttérzaj nagy táblázatában.
Drónok és helikopterek: ezek már problémásabbak
A vizsgálatok ugyanakkor arra is rámutattak, hogy nem minden repülő eszköz hat egyformán a pingvinekre. A nagyobb, távol repülő gépek hangja kevéssé zavaró, de az alacsonyan repülő helikopterek és drónok már komoly stresszreakciókat válthatnak ki.
A drónok különösen alattomosak a kutatók szerint, mert a magas, zümmögő frekvenciájuk jobban kilóg a természetes zajok közül. Néhány kolóniánál azt figyelték meg, hogy a pingvinek összébb húzzák magukat, esetenként abbahagyják a költést vagy a fiókanevelést, ha tartós a zavarás.
Ezért ma már szigorú szabályok vonatkoznak a természetvédelmi területek feletti repülésre, hogy minimalizálják az állatok zavarását.
A mítosz tehát megdőlt – de a valóság még érdekesebb
A pingvinek nem esnek hanyatt repülő láttán, és nem is ájulnak el. Ám reagálnak a környezetükre, méghozzá tanult és fajspecifikus módon. Egy kolónia viselkedése pontos képet adhat arról, hogyan érzékelik a változásokat a jégtáblák, a ragadozók, vagy épp az ember által keltett zajok világában.
A friss kutatások pedig azt mutatják, hogy ezek a madarak sokkal rugalmasabbak és intelligensebbek, mint gondoltuk. A legendának tehát búcsút inthetünk – de a pingvinek világa így is tele van olyan meghökkentő viselkedési mintákkal, amelyek önmagukban is elég izgalmasak. Nem kell hozzájuk slapstick-komédia.
