Közösségi alkotások.

Mexikóban, a Kaliforniai-félsziget középső részén található Sierra de San Francisco hegységben egyedülálló sziklarajzokra bukkanhatunk.

Ezek a barlangrajzok, amelyeket különböző ősi bennszülött csoportok, például a kocsimik készítettek, méretük és minőségük mellett arról híresek, hogy bepillantást nyújtanak a régió korai lakóinak életébe és hiedelemvilágába. A Mexikó egyik legfontosabb régészeti kincseként számon tartott sziklarajzok az UNESCO Világörökségének részét képezik.

A falfestmények korát a szakértők 1000 és 7000 év közöttire becsülik.

A rajzok gyakran távoli, kietlen és nehezen megközelíthető helyen rejlenek a hegység számtalan pontján, így például sziklafalakon, barlangokban. Ezek a helyek ugyanakkor különleges plusz jelentést is hordoznak.

A festmények természetes pigmentanyagok felhasználásával készültek piros, fekete, fehér és sárga színben. Ezek a pigmentek a területen elérhető ásványokból és szerves anyagokból származnak. Figyelemreméltó a nagyméretű, részletes rajzokon található alakok és állatok részletgazdag, kifejező jellege. A perspektíva és a mozgás használata a művészet magasabb, kifinomultabb szintjére utal.

A festményeken előforduló emberi alakokat gyakran dinamikus pózokban örökítették meg, így például tánc, vadászat vagy ünneplés közben. A figurák általában stilizáltak, meghosszabbított végtagokkal, részletgazdag díszítéssel. Számos állat is felbukkan: szarvas, nyúl, hegyi birka, madarak, halak. Ezeket az állatokat sokszor szintén akció közben, például futás vagy vadászat során ábrázolják. Az absztrakt dizájn és a geometriai minták gyakoriak, plusz szimbolikus jelentésréteget adnak a műhöz.

Az évszázadok során számos kőfülkébe, sekély barlangba kerültek ilyen alkotások, ezek a hegység számos pontján fennmaradtak. Bár a legkorábbi és a legkésőbbi rajzok elkészülése között több ezer év telt el, a stílus ezalatt nem sokat változott (egyes szakértők szerint a rajzok i. e. 2000 és i. sz. 1650 között készültek).

Érdekesség, hogy készítésükben valószínűleg a közösség számos tagja részt vett.

Volt, aki festett, más festékanyagot gyűjtött vagy állványzatot épített. Valószínűsíthető, hogy a képek a nyár végi, ősz eleji esős időszakban készültek, amikor az addig szétszóródottan élő tagok összegyűltek. A kocsimik közösségei 20–50 családból, összesen 50–200 tagból álltak, a nők és a gyerekek növényeket gyűjtögettek, a férfiak többnyire vadásztak. A csoportot egy idősebb férfi vezette, de a sámán is jelentős szereppel bírt, ő vezényelte a szertartásokat.

A barlangrajzokkal tarkított terület látogatása nem egyszerű, azontúl, hogy engedélyt kell hozzá kérni, a megközelítés is nehézkes.

Az autózás gyakran veszélyes, mert az esőzések után az utak állapota rossz, egy ponton pedig érdemesebb öszvérháton folytatni az utazást.

Forrás: themindcircle.com