Száraz, homokos puszták lakói.
A Magyar Rovartani Társaság 3 jelölt közül keresi 2024 Év rovarát. A kampány célja, hogy felhívja a figyelmet a rovarokra, azok védelmére, az élővilágban betöltött szerepükre, valamint életkörülményeire. A voksolás dec. 6. éjfélig zajlik, idén a fajok Magyarország száraz vagy homokos talajú élőhelyeit képviselik.
Ismerjük meg a jelölteket:
Sisakos sáska (Acrida ungarica)
Meleg homokterületeink, füves pusztáink jellemző rovara, fejének jellegzetes, hegyes sisakhoz hasonlóan csúcsosodó alakjáról könnyen felismerhető. Keskeny teste megnyúlt, többnyire olajzöld vagy barna színű. A telet peteként vészeli át a talajban, majd tavasszal bújik elő a lárva. Erősen hőigényes faj. Az imágók párzás után ősszel elpusztulnak. Növényevő, táplálkozás közben csíkos mintája és hosszúkás formája jól elrejti a fűben a ragadozók elől. Ha felzavarjuk, jellegzetes, zörgő papírhoz hasonló hangot hallatva elrepül.
Magyarországon sok helyütt előfordul, de sehol sem tömeges. A faj populációit a rendszertelen kaszálás és a szukcesszió, valamint az ezek hatására bekövetkező élőhely felaprózódás veszélyezteti.
Védett, természetvédelmi értéke: 50 000 Ft
Csapó cserebogár (Polyphylla fullo)
A csapó cserebogár 3,5 cm-es hosszúságával hazánk legnagyobb cserebogara. Nevezik kallócserebogárnak és aratóbogárnak is, mivel rajzása a nyár derekára, többnyire júliusra esik. Leginkább az alföldi homokos területeket kedveli, ahol helyenként és egyes években nagyobb tömegben is előfordulhat. Jellegzetes barnásfekete-fehér mintázatú, a bogarak háborgatás hatására ciripelnek.
A csapócserebogarak este aktívak, napnyugtakor kezdenek repülni, először alacsonyan, majd általában a magasabb fák koronájában párosodnak. A nőstények a talajba rakják petéiket, a kikelő lárvák (pajorok) pedig gyökerekkel táplálkoznak, 4 évig fejlődnek. A kifejlett bogarak nyár közepén bújnak elő, majd leginkább fekete-és erdeifenyő tűleveleit fogyasztják. A lárvák azonban a haszonnövények gyökereinek megrágása által nagyobb károkat is okozhatnak.
Észak-Afrikában és Európában honos. Hazánkban nem védett.
Pusztai hangyaleső (Acanthaclisis occitanica)
Hazánkban a legnagyobb méretű hangyaleső faj. A hangyalesők nyugalmi helyzetben a szárnyaikat a potroh felett háztetőszerűen összecsukják és rövid csápjuk van. Az imágókat nemcsak a nagyméretűk, hanem az elülső szárny szegélyterében lévő kettős cellasorról könnyű elkülöníteni a többi hazai hangyaleső fajtól.
A homokpusztákat kedveli, nevét a homokban épített tölcséreiről kapta. A tölcsérek a zsákmányszerzést és a hőszabályozást is szolgálják. A hazai fajok többsége azonban nem épít tölcsért, hanem a homok felszíne alatt rejtőzködve lesi a felszínen mozgó rovarokat, és főként hangyákat zsákmányol. A testnedveiket kiszívja. Mozgásszegény, helytülő életmódja miatt még a pókoknál is jobban tűri az éhséget. Évente három lárvastádiuma van, az imágók a nyár második felében rajzanak. Nappal a növényzetről felzavarva reptük csapongó, a mesterséges fényforrások vonzzák őket. Sajnos az utóbbi időben a hazai elszigetelt populációi erőteljesen visszaszorulóban vannak, elsősorban a Kiskunsági Nemzeti Parkban találkozhatunk vele.
Védett, természetvédelmi értéke: 10 000 Ft
További információ és szavazás itt: www.rovartani.hu
