Ne takard el az ablakomat.
London számos régi téglaépületén felfigyelhetünk arra, hogy bizonyos ablakok alatt táblák jelzik: ‘Ancient Lights‘ (kb. ’Ősi fény’). Szép példákat találhatunk az Albemarle Way-en, híres Kínai negyedben és Covent Garden közelében is, a hátsó sikátorokban. A jelenség nem egyedülálló a brit fővárosban, Dorsetben, Kentben és Anglia más részein is hasonló táblákra bukkanhatunk.
Az ’Ősi fény’ vagy ’Jog a fényre‘ egy angol jog, amely biztosítja a háztulajdonosnak a jogot arra, hogy természetes fényt kapjon egy ablakon keresztül, ha az a bizonyos ablak már szakadatlanul kapja a fényt legalább 20 éve. Ha egy személy megszerzi ezt a jogot, a szomszédos terület tulajdonosa azt nem zavarhatja meg, például nem húzhat fel elé épületet, falat vagy magasra növő fát sem ültethet.
Azaz a jogosult beperelheti a szomszédot, ha úgy érzi, hogy nem élvezheti olyan szabadon és bőségesen a fényt, mint korábban.
Az elfogadható fény mennyisége azonban nem került objektíven meghatározásra. A rendelet ehelyett körbeírja azt, mint ’elegendő fényt, az emberiség szokásos elképzelései szerint’. Ezek a homályos meghatározások oda vezettek, hogy szakembereket, szakértőket próbált a bíróság a peres ügyekben hívni, ugyanis nem kevés per született a különös jog érvényesítése miatt.
Egy ilyen szakértő volt Mr. Percy Waldram, akinek ajánlása szerint egy átlagos ember egy kb. 30 cm magas gyertya fényét igényli olvasáshoz. Módszereit az 1920-as évektől használják, bár újabban már sok kritika éri azokat.
A rendelet 1663-ból származik, de jelenlegi formája 1832 óta van érvényben.
Forrás: www.amusingplanet.com
