Szőrös papmacska.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Lepkevédelmi Szakosztálya internetes szavazáson kereste az Év lepkéjét: a voksolást a közönséges medvelepke nyerte (a szavazatok 47%-ával), a kis színjátszólepke és a gyakori ablakos moly előtt.
Noha a közönséges medvelepke ’közönséges’, mégis ritkán kerül a szemünk elé, mára ugyanis drasztikusan megritkult az állománya. Megjelenése nagyon jellegzetes. Elülső szárnyai sötét krémbarna alapszínűek, amit márványszerű fehéres-sárgás mintázat szakít meg. Ez rendkívül jól elrejti a megfelelő környezetben. Hátulsó szárnyai vöröses narancssárgák, hatalmas kék foltokkal.
Látványos, riasztó színezete és mintázata nem véletlenül alakult ki.
Nagy mérete és esetlen repülése miatt könnyű prédát jelentene madarak számára. Azonban hernyóként sok olyan növényt elfogyaszt, amely mérgező anyagot tartalmaz. Az ezekben található kémiai anyagokat képes lebontani, majd átalakítani gerincesek számára kellemetlen ízű vagy akár mérgező anyagokká.
Veszély esetén kivillantja a riasztó színezetű hátulsó szárnyait, vagy a feje mögött látható, mélyvörös szőrpamacsot, de ezzel párhuzamosan képes kis mennyiségű irritációt kiváltó folyadékot is a támadójára spriccelni. Ez még nem minden, az éjszaka támadó denevéreket azzal lepi meg, hogy képes cincogó hangot kiadni, ami egyrészt megzavarja a denevérek tájékozódását, másrészt, ha mégis elkapják, akkor a rossz ízével társítják, így a denevérek előbb-utóbb kénytelenek megtanulni, hogy ez a lepke nem kerül terítékre.
A közönséges medvelepke éjszaka aktív lepke, a fényforrások erősen vonzzák.
Repülési ideje viszonylag rövid, július és augusztus között lehet vele találkozni. Hernyója, amit a népnyelv papmacskának nevez, a tápnövényeit tekintve nem válogatós, a legtöbb lágyszárú növényt elfogyasztja, de bizonyos fásszárú növényeket sem vet meg. Igen jellegzetes, testét világos szemölcsök borítják, amiken a hátán fekete, a hasi oldalán vörös, sűrűn álló és hosszú szőrök díszlenek. A szőrzet védelmet nyújt, mivel irritációt okozhat bőrfelületre jutva, azonban embernél csak érzékenyebb bőr esetén válthat ki minimális reakciót. Másrészt bábozódáskor egy laza szövedéket készít maga köré, amibe szőreit szövi bele.
Ritkulása ellenére nem védett.
Egykor sokfelé előfordult, akár lakott területeken is, azonban az utóbbi évtizedekben az építkezések intenzív térhódítása és a parlagok felszámolása állománynagyságában jelentős csökkenést okozott és visszaszorult a természetes élőhelyekre. Csökkenését tovább fokozza, hogy sok fürkészlégy parazitálja.
Forrás: mme.hu
