Az autizmus spektrumzavart gyakran a társas kapcsolatokban, kommunikációban és a viselkedés szabályosságában megjelenő eltérések jellemzik. Az egyik leggyakoribb és legismertebb jellemző, hogy az autista emberek számára nehéz lehet értelmezni mások testbeszédét, mimikáját, szándékait – vagy egyszerűen csak kapcsolódni hozzájuk.
De mi van akkor, ha ezek a kihívások nem csupán a viselkedésben gyökereznek, hanem mélyen az agy működésében? Egy új kutatás pontosan erre világít rá – és meglepően konkrét idegi kapcsolatot talált, ami segíthet jobban megérteni az autizmus társas aspektusait.
Hol van a „társas kapcsolódás központja” az agyban?
A Harvard Egyetem orvosi karának kutatói egy olyan agyi területet vizsgáltak, amelyről eddig keveset tudtunk a társas viselkedés szempontjából. Ez az úgynevezett infralimbikus kéreg (IL), ami a homloklebeny mélyebb részén található. Ez a terület felel többek között az érzelmek szabályozásáért, a döntéshozatalért és a társas szituációk értelmezéséért.
A kutatók azt is megvizsgálták, hogyan kommunikál ez a terület az amygdalával, ami az agy érzelmi központjaként ismert. Az amygdala segít felismerni, hogy egy másik személy dühös, fél, örül – vagy épp veszélyes-e. Ez az érzelmi értelmezés kulcsfontosságú a társas kapcsolatokban.
Mit mutatott a kutatás?
A vizsgálatok során egereket tanulmányoztak, és mesterségesen befolyásolták, hogyan működik az IL és az amygdala közötti kapcsolat. Amikor ez a kapcsolat gyengült vagy nem működött megfelelően, az egerek kevésbé érdeklődtek társaik iránt, nem közeledtek hozzájuk, kerülték a szociális érintkezést. Magyarul: visszahúzódóbbá váltak, nem kezdeményeztek kapcsolatokat.
Ez a viselkedés nagyon hasonlított az autizmus spektrumzavarral élő embereknél gyakran megfigyelhető társas nehézségekhez. A kutatók szerint az emberi agyban is létezhet egy hasonló idegi áramkör, és ha ez eltérően működik, az hozzájárulhat a társas információk eltérő feldolgozásához autizmus esetén.
Mit jelent ez a mindennapok szintjén?
Ez a felfedezés fontos lépés lehet afelé, hogy jobban megértsük: az autista emberek nem azért viselkednek másképp, mert nem „akarják” a kapcsolatokat – hanem mert az agyuk egyszerűen másképp dolgozza fel a társas jeleket.
Az IL-amygdala kapcsolat eltérése nem hiba, hanem egy másik működési mód, ami magyarázhatja, hogy egyes emberek miért kerülik a szemkontaktust, miért nehezen olvasnak arckifejezésekből, vagy miért nem érzékelik egy beszélgetés “hangulatát” úgy, mint mások.
És mi a haszna ennek a tudományban?
Az ilyen típusú agyi kutatások nemcsak a megértést segítik, hanem alapot adhatnak új típusú támogatásokhoz is. Például olyan terápiák vagy fejlesztő programok kidolgozásához, amelyek nem “kijavítani” akarják az autizmust, hanem az adott személy sajátos működésmódjára szabott segítséget nyújtanak. Ez lehet a jövő útja a neurodiverzitás elfogadásában.
A lényeg: az agy nem hibás, csak másképp működik
Ez a kutatás ismét megerősíti, hogy az autizmus nem egy „betegség”, amit meg kellene gyógyítani, hanem egy természetes neurológiai eltérés. Az agy más kapcsolódási mintái másfajta gondolkodást, érzékelést és társas működést eredményeznek.
Minél többet tudunk ezekről a működésmódokról, annál hatékonyabban tudjuk támogatni azokat, akik így élik a világot – és annál könnyebben tudja a társadalom is elfogadni és értékelni ezt a sokféleséget.
Forrás: Melissa R. Warden et al. (2024), Nature Neuroscience
