A vörös kagyló éri a legtöbbet.
Manapság, amikor a világot áthatja a pénz imádata, nehéz elképzelni, hogy van olyan hely, ahol semmi jelentőséget nem tulajdonítanak egy darab papírnak. Pedig így van: egy távoli, csendes-óceáni szigeten egy bizonyos fajta kagyló még napjainkban is fizetőeszközként szolgál.
Persze valamikor régen ez cseppet sem számított volna meglepőnek: a fizetőeszközt egykoron az helyben értékes dolgok jelentették. Így aztán a világ minden táján megvolt az a „pénz”, amiért cserébe lehetett vásárolni, és ez jelenthetett akár állatot, gyöngyöt, elefántcsontot, ékszert is.
Malaita a Salamon-szigetekhez tartozó sziget, a közel 1000 kisebb-nagyobb földdarabból álló szigetcsoport része.
https://www.instagram.com/p/BfdUoT3Bf-G/?tagged=malaita
https://www.instagram.com/p/BfLMlQmB1Ai/?tagged=malaita
A kagylók értéke attól függ, hogy mekkorák, milyen színűek és formájúak. A sötétebb kagylókért már akár két kanna kisebb tonhal is kapható, de a vörösesek még többet érnek.
A szigeten egyetlen olyan hely van, ahol a kagylókat csiszolják és felfűzik egy kötélre, így ún. „csíkokat” készítenek. A vörös, fehér és fekete kagylócsíkok mind Langa Langa Lagoon-ban készülnek, ezek a mesterséges szigetecskéket valamikor régen építették a helyiek, amikor a szigeten tartózkodó kannibálok elől menekültek. Az eredeti élőhelyükről kirekesztve is szükségük volt egy váltópénzre, így született meg a kagylópénz.
https://www.instagram.com/p/Bc3lmaiAunD/?tagged=malaita
https://www.instagram.com/p/BfWyDTThS8m/?utm_source=ig_embed
https://www.instagram.com/p/BcJ3tATlGII/?utm_source=ig_embed
A kagylók, mint fizetőeszközök használata egyébként általánosan elterjedt volt a csendes-óceáni szigetvilágban még a korai 1900-as évek elejéig, de Malaita különleges abból a szempontból, hogy még most is használatos a kagylópénz, amelynek értéke az utóbbi évtizedekben is növekedett.
Forrás: www.mnn.com
