Utat mutat a fadarab.
A történelem során minden nép készített valamiféle térképet a területen történő navigáláshoz és ezalól az inuitok sem voltak kivételek. A Grönlandon élő eszkimók a zord, kietlen partoknál történő hajózáshoz, közlekedéshez szükséges információkat próbálták a térképeken feltüntetni.
Ezek a térképek azonban nem papíralapúak, hanem fából faragták őket. Így a sötétben is olvashatóak, pontosabban tapogatás útján érzékelhetőek.
A fából, főként uszadékfából készült térképek a partvidék kontúrjait reprezentálják. Segítségükkel a hajós teljes mértékben az érzékeivel tájékozódhat, navigálhat. A használó gyakran a kesztyűje alatt tartja a térképet, ujjával kitapogatva a mintáját, a mélyedéseket, kiszögelléseket. Ha véletlenül vízbe esik, akkor is annak felszínén úszik, nem süllyed el a fatárgy.
A térképeket az 1880-as években fedezte fel Gustav Holm, aki Grönland keleti részére vezetett expedíciót, ahol számtalan inuit közösséggel találkozott. Az egyik bennszülött felkereste a férfit és eladott neki 3 térképet. Amikor Gustav visszatért az útról, a Dániai Nemzeti Múzeumnak ajándékozta ezeket az értékes tárgyakat. Napjainkban az egyedi térképek a Grönlandi Nemzeti Múzeum anyagát gazdagítják.
A 3 fatérkép egy Sermiligaaq-ból Kangertittivatsiaq-ig tartó utat ábrázol, a sziget keleti partvidékén. A kontúrok erősen eltúlzottak a minél könnyebb tapogathatóság érdekében.
Forrás: www.amusingplanet.com
