Múltbéli erdők.

Bár már jó néhány évtizede ismert, most újra vizsgálat alá került a Föld legnagyobb olyan borostyánja, amely egy virágot rejt.

A borostyán olyan, mint egy időkapszula. A gyantába zárt világ tökéletesen képes megőrizni a növényeket, rovarokat, millió évekig. Az apró kis részletekkel együtt megmaradt zárványok rendkívüli értéket képviselnek a kutatások számára is.

Ritkák azok a borostyánok, amelyek teljes növényi részeket rejtenek, éppen ezért nagyon sokat segítenek a kutatásokban.

Az elemzésükkel közelebb kerülhetünk az egyes földtörténeti korok növényzetéhez és következtetéseket vonhatunk le a flórára és az egykor a bolygót borító hatalmas erdőségekre vonatkozóan.

A világ egyik legnagyobb borostyánlerakata a Balti-tengernél, Kalinyingrádnál található. A balti borostyánt ékszerkészítés céljából bányásszák, a világ ellátmányának 90%-a innen kerül ki. Több száz tonnát termelnek ki minden évben, az erdők százezer tonna csodálatos maradványt őrizhetnek.

A több mint 150 évvel ezelőtt felfedezett 2,8 cm nagyságú borostyánba zárt virágot kaméliaként azonosították, Németországban őrzik. A leletet most a Berlini Természettudományi Múzeum két kutatója vette vizsgálat alá. Számtalan pollent találtak, amelyek a bezárt virág porzójából szabadultak ki. A szakértől úgy vélik, hogy a csapdába esett növény a mai kaméliákkal rokonságban áll, így például a japán lombhullató kaméliával.

Nagyon szokatlan, hogy ilyen nagy virágot találnak a borostyánban, amely ráadásul pont a gyantába való ágyazódáskor szórta ki a virágporát.

A tudósok a pollent szikével kaparták ki a zárványból az elektronmikroszkóp alatti vizsgálat céljából. Csak extrém nagy nagyítás alatt lehetett a morfológiai részleteket tanulmányozni, a pollenszemek például csupán mikrométernyi nagyságúak.

A tanulmányozást követően a kutatók be tudták a növényt azonosítani a Symplocos család ázsiai képviselőjeként. A családba, amit édeslevelűféléknek is neveznek, cserjék és fák egyaránt tartoznak.

Ez az első alkalom, hogy a nemzetséget a balti borostyánban megtalálták.

34-38 millió évvel ezelőtt számos más faj is alkotta a flórát, változatos ökoszisztémák alakultak ki lápokkal, mocsarakkal, kevert erdőségekkel.

Abban az időben nem csak melegebb, de esősebb is volt Európa időjárása, mint napjainkban. A bükkfélék számos képviselője, így például a babérgesztenye és a nyitvatermők közül a japánciprus is jól érezte magát. Utóbbi napjainkban már csak Japánban és Kínában őshonos.

A leletek egy újabb darabkáját jelenti a hatalmas kirakósnak, amely a balti borostyánerdők feltérképezését jelenti.

Ezeken keresztül többet megtudhatunk a múlt éghajlatáról is. Csak az ilyen vizsgálatok segítségével nyerhetünk mélyebb bepillantást az egykori erdők életébe és érthetjük meg azok múltbeli változását.

Forrás: www.goodnewsnetwork.org