Madárbarát villanyoszlopok.

2024-ben, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 50. jubileumának alkalmából a kerecsensólyom kerül fókuszba, miután ezt a madarat választották az Év madarának. A kerecsensólyom európai állományának több mint 60%-a Magyarországon fészkel és világszinten a kárpát-medencei az egyetlen bizonyítottan stabil, enyhén növekvő állománya a fajnak. Megőrzésében a hazai természetvédelem felelőssége óriási, az MME 1974-es megalakulása óta kiemelt figyelmet fordít e fajra.

A kerecsensólyom nagy termetű, széles szárnyú, barna alapszínezetű madár. Az alsóteste fehér alapon csepp alakú foltokkal mintázott, homloka piszkosfehér, a fejtető és tarkó rozsdássárga, keskeny fekete hosszanti sávokkal, a torka pedig fehér.

Alapvetően ázsiai elterjedésű madár, ezen belül is elsősorban Kína, Mongólia és Kazahsztán területén él, az európai állomány zöme Magyarországon és Ukrajnában található.

Nyílt, pusztai élőhelyigényű fajként talajon élő, közepes termetű rágcsálókra (ürgék, hörcsög, földimókusok stb.) specializálódott ragadozó, de a repülő madarakat, főként a seregélyt és galambot sem veti meg.  A fákkal, sziklákkal tarkított ázsiai sztyeppe madara. A fák és a sziklafalak költőhelyként nélkülözhetetlenek számára.

Fészket nem épít, a sziklafalak párkányain holló fészkét, fészkemaradványát használja vagy a csupasz párkány törmelékes talajába alakít ki a tojó egy sekély mélyedést a tojásoknak, fás élőhelyeken pedig más közepes és nagytestű madarak, elsősorban ölyvek és sasok üres fészkeibe költözik be. Évente egyszer költ, általában 3-4 tojást rak, az európai állomány fészkelése március végén, április elején kezdődik. A fiatalok öt-hat hét alatt válnak röpképessé.

Elterjedési területének túlnyomó részén vonuló, a déli és a közép-európai fészkelő állomány állandó. Világállományát 2013-ban 6 100-14 900 párra becsülték, Európában ennek csak töredéke, mintegy 5%-a él. Magyarországról az 1980-as években majdnem eltűnt, akkor az ismert kerecsensólyom-párok száma alig tíz volt. Az akkor kezdődő, az MME által koordinált természetvédelmi munkának köszönhetően napjainkban ez a szám már 150 pár körül alakul, ami az ismert állományt illeti, a becsült állomány pedig 180-200 pár körül alakul.

A faj számára veszélyeztető tényező volt a tojások és a fiókák kiszedése, a felnőtt madarak befogása is a múlt század második felében. Emellett a nagyüzemi mezőgazdaság élőhely-átalakítása, a fő zsákmányállatát jelentő ürge hazai állományának összeomlása, a nem megfelelően alkalmazott rágcsálóirtó szerek, a ragadozó madarak illegális mérgezése, a fészekgazda madárfajok üldözése, az elektromos vezetékhálózaton elszenvedett tömeges áramütés mind-mind egymást erősítő állománycsökkentő tényező.

A védelmében a sziklai fészkelőhelyek őrzése és az ürge védetté nyilváníttatása, majd a rágcsálók visszatelepítése jelentett fordulatot. Kiemelet jelentőségű a középfeszültségű oszlopfejek madárbaráttá alakítása és a speciális, „örök” élettartamú alumínium költőládák kihelyezése a nagyfeszültségű hálózat fém traverzeire.

Forrás: mme.hu