Csapatmunka.
A katalán embertorony, ún. castellers (a castell magyarul kastélyt jelent) építése régi katalán szokás, amely legalább 200 évre nyúlik vissza.
Minden tornyot egy csoport hoz létre, amelybe 75-500 nő és férfi tartozik. Általában 6-10 emeletet építenek fel, szintenként 1-5 résztvevővel.
A castellers-ek a hagyomány szerint Valls városából származnak, amely Tarragona közelében van, az első dokumentált említésük 1712-ből való. A 18. században terjedtek át Tarragonába, majd egész Katalóniába. Érdekesség, hogy csak az 1980-as évektől kezdve vehetnek benne részt nők, ezzel a szintek száma is nőtt, hiszen a hölgyek könnyebbek.
Az építkezés lassú, és kiemelten ügyelnek közben a biztonságra.
Először a torony alját készítik el – itt főként erős férfiak állnak, akik stabilizálják a tornyot. A szintek felépítése lépésről-lépésre halad. A legfelső szintre gyerekek másznak fel, őket pszichikailag is alaposan felkészítik a feladatra és ők bukósisakot is viselnek. A torony építése közben a hagyományos „Toc de Castells” zene szól.
A résztvevők rendszerint fehér nadrágot viselnek, fekete szárnyat (faixa) és szalagot (mocador), ill. változó színű pólót, az adott csoport színében és emblémájával. Ebből a legfontosabb az ún. ‘faixa’, amit a résztvevők a derekuk köré csavarva hordanak. Ebbe kapaszkodnak a feljutók, de ez tartja a gerincet, a hasizmokat is. A tagok mezítláb másznak, így jobban érzik egymást. A legfelső szintre feljutó utolsó ember (általában gyerek) az ún. enxaneta felérve széttárja, kinyitja a két kezét. A lebontás ugyanolyan nagy gondossággal megy végbe, mint a felépítés.
Bár kívülről nagyon veszélyesnek tűnnek ezek az építkezések, szerencsére a komoly balesetek ritkák.
Az UNESCO 2016-ban az embertornyokat az emberiség kulturális és szellemi örökségének nyilvánította.
Forrás: www.amusingplanet.com
