A tudatlanság és a tévhitek minden évben rengeteg mérgezéshez vezetnek.
Az ősz beköszöntével sokan kelnek útra a kiskosárral, hogy egy-egy eső után az erdőben megjelenő gombákra vadásszanak. Évente átlagosan 65 ember lesz a gombamérgezés áldozata (szerencsére ennek csak töredéke halálos kimenetelű mérgezés), a rendszeres felvilágosítási kampányok és figyelmeztetések ellenére. A halálos esetek szinte kivétel nélkül gyilkos galóca fogyasztás következményei.
Ha szeretnénk gombát szedni, az alábbi szabályokat tanácsos megfogadnunk:
1. Keressük fel a gombavizsgálót!
Alapszabályként elmondható, hogy a gyűjtött gombát meg kell mutatni gombaszakértőnek: csak az általuk ellenőrzött gomba fogyasztható teljes biztonsággal. Az átvizsgáláshoz a teljes, gyűjtött mennyiséget kell bemutatni a szakértőnek, nem csak egy-egy példányt!
A nagyobb piacokon hétvégén rendszeresen működik gombavizsgáló.
2. Igyekezzünk mi is szakértőkké válni!
Még akkor is érdemes alapfokú gombaismeretet szerezni, ha csak hobbiszinten járjuk az erdőt. Nagyon sok színvonalas gombász könyv kapható és rendszeresen indulnak gombaismereti tanfolyamok is.
3. Gyűjtsük külön a különböző gombákat!
A gyűjtött gombákat fajonként kisebb zsákokba téve elkerülhető az ehető és mérges gombák érintkezése. Az ismeretlen fajokat elkülönítve kell gyűjteni, mert ha egy mérgező gomba is kerül bele, tönkreteheti az összeset: még a letöredezett lemezkék is súlyos mérgezést okoznak! A gombát mindig kosárba – kisebb mennyiséget papírzacskóba – gyűjtsük, mert műanyag dobozban, zacskóban befülled és tönkremegy.
4. Csak kifejlett, egészséges példányokat szedjünk!
Csak kifejlett példányokat szedjünk, amelyeken jól felismerhetőek a gomba jellegzetességei. Csak a fiatal, egészséges, tiszta gombát szedjük le.
5. Gombát senkitől se fogadjunk el!
Házalótól, zugárustól gombát nem szabad vásárolni, csak kijelölt, gombaárusításra engedélyezett helyen, és csak olyan árustól, aki gombavizsgálói igazolással rendelkezik. Hasonlóképpen, ne fogadjunk el ismeretlen gombát szomszédtól, rokontól, bármennyire is állítja, hogy ezer éve gombászik!
6. Lehetőleg mihamarabb fogyasszuk el a zsákmányt!
Az ellenőrzött gombát lehetőleg a gyűjtés napján fogyasszuk el, szellős, hűvös helyen tárolva is legfeljebb másnapra tehetjük el. Az elkészített gombaételt még hűtőszekrényben se tároljuk tovább. A frissen szedett, megtisztított, nyers gomba vagy a kész gombás étel kizárólag mélyhűtött állapotban, mínusz 18-20 °C-on tartható el sokáig. Vannak olyan gombafajok, amelyek csak alaposabb, 20 perces főzés után fogyaszthatók. Erre a gombát vizsgáló szakértő mindig felhívja a figyelmet.
Sajnos, még mindig rengeteg butaság kering a köztudatban, a gombák felismeréséhez, minősítéséhez, elkészítéséhez számos babona, tévhit kapcsolódik. Akkor tesszük helyesen, ha a szakértőnek hiszünk, és nem az ilyen féligazságoknak. Tévhit például, hogy a kalapbőr lehúzásával a gombát méregteleníteni lehet (a gyilkos galóca a kalapbőr lehúzása és forrázása után is megtartja méreganyagát). Hasonlóan veszélyes lenne abban bízni, hogy a csiga vagy rovar által megrágott gombák ehetőek. A csiga hidegvérű élőlény, és mint ilyen az anatoxint le tudja bontani, míg az ember és a melegvérű állatok nem. Téves hiedelem az is, hogy csak az a gomba mérgező, amelynek húsa vágáskor elszíneződik vagy megkékül. A gyilkos galóca húsa fehér marad, míg a narancssárga tejet eresztő, bizarr zöldre színeződő rizike finom, ehető gomba.
Van, aki úgy hiszi, hogy a “rossz” gombák külsőre is taszítóak, nyálkás felszínűek, esetleg nagyon színesek, vagy rossz szagúak. Sajnos, ez nem így van: a legveszélyesebb galócafélék többnyire kifejezetten szép gombák. Más abban bízik, hogy a gomba főzővizébe mártott kanál elszíneződése vagy az ezüstkanál megfeketedése fogja majd figyelmeztetni a mérges gomba jelenlétére, de ennek az oxidációs folyamatnak semmi köze a gomba ehető vagy mérges voltához. Ne higgyük el, hogy a mérgek főzéskor lebomlanak, így forrázva minden gomba jó. Természetesen az sem igaz, hogy a nyersen jó ízű gomba mind jó. Butaság az is, hogy a gombát macskával vagy kutyával kell előbb megkóstoltatni, és természetesen a petrezselyem és a hagyma színe sem változik meg a mérgező gombától.
Mivel a halálos mérgezések szinte kivétel nélkül a gyilkos galócához kötődnek, elengedhetetlen, hogy azt a gombát felismerjük, és ne tévesszük össze semmivel! Soha ne szedjünk le fehér lemezű, galléros, bocskoros gombát, mert az a gyilkos galóca!
A gyilkos galóca kalapja általában sárgászöld, olajzöld, barnás zöld színű, de kifakulva csaknem fehér is lehet! A kalapon csak ritkán van egy kis burokmaradvány (vékony, fehér foszlány). A gyilkos galócánál a lemezek sűrűn egymás mellett helyezkednek el, a fiatal és idősebb példányoknál egyaránt fehér színűek. (Ezzel szemben a csiperkék lemezei fiatalon halványszürke vagy élénk rózsaszínűek). A gyilkos galócának nagy, fehér, lelógó gallérja van. (A csiperkéknek és az őzlábnak szintén van gallérja, de ezeknek nem fehér a lemeze). Ha egyben fordítjuk ki a talajból, egyből feltűnik a gyilkos galóca nagy, elálló szélű bocskora, amely úgy veszi körbe a gomba szárát, mintha egy kis vázába vagy kehelybe állították volna. A tönk (a gomba szára) fehéres, de a gallér alatt sokszor zöldes/barnás, a kalaphoz hasonló színű, csak halványabb márványozás látható – ezt a mintázatot gyakran a kígyóbőrhöz is hasonlítják. A csiperkék szárán soha nincs ilyen márványozás, a nagy őzlábén viszont mindig látható, de sokkal erősebb, sötétbarna színű.
Tojás alakban, amíg a gomba nagyon fiatal, egy fehér burok veszi körül. Ilyen állapotban összetéveszthető a kisebb pöfetegekkel, de míg azok belseje egyöntetű, sajtszerű anyag, addig a galócaféléknél már akkor is láthatók a kalap és a lemezek kezdeményei a „gombatojás” belsejében, ha kettévágjuk. A gyilkos galóca kifakult, halvány színű példányaira megtévesztésig hasonlít a fehér galóca, ami szintén halálosan mérgező.
Gombaismeretből sosem elég, ezért ajánljuk még az alábbi videót is megtekintésre, hiszen minél többet tudunk a mérgező gombákról, annál nagyobb biztonsággal kerülhetjük el őket.
