Szupertó.
A Kalahári-sivatag északi részén, Makgadikgadi hatalmas sósíkságaiban egy izolált gránit kiemelkedést találunk, amely kb. 10 méter magas és alig 1 km hosszú: ez a Kubu-sziget.
A félhold alakú sziget lejtőit a hullámok által lekerekített kavicsok és fosszíliák tarkítják, a történelem előtti idők vízborításának bizonyítékaként. A fehér sziklákat baobab fák koronázzák, rejtélyes romok emelkednek ki a homokból.
A Makgadikgadi “serpenyő” egyike a legnagyobb sósíkságoknak a világon, kb. 16 ezer négyzetkilométeres területet fed le. A serpenyő egy hatalmas szupertó kiszáradt maradványa, az egykori állívíz Botswana szinte teljes középső részét beborította évmilliókkal ezelőtt. A klímaváltozás, a földrengések és a folyók elterelése elzárta a tó vízutánpótlását,, ami miatt az állóvíz összezsugorodott, majd eltűnt a szürke agyag és só mélyedéseiben.
A nyári esők után a sómezők sekély tavakká válnak, ezeket látva el tudjuk képzelni, hogy milyen lehetett egykoron a szupertó. A heves esőzések után még 5 folyóból is érkezik ide víz, ez milliónyi pelikánt és flamingót csalogat a területre.
Számtalan bizonyítékot találunk arra, hogy a szupertó létezett, elég a fosszilis kavicsokra gondolni a part mentén. Kubu szikláinak egy része fehér, ősi, megkövesedett guanóval borított, ezek még azon vízimadaraktól származnak, akik egykoron a szupetónál éltek.
A Kubu-sziget dél részén egy száraz 1.25 méter magas kőfal formáz C betűt, a körön kívül számos kőüreg rejlik. A parton kőkorszaki szerszámok hevernek, például nyílfejek és üveggyöngyök. A régészek szerint a falak a Nagy Zimbabwe dinasztiához tartoztak 1400 és 1700 között. Ez a hely lehetett az, ahova a törzs fiait vitték a felnőtté avatási ceremóniák során (beleértve a körülmetélést is). A közeli falu lakói a Kubu-szigetet és a szomszédos Thithaba-szigetet szentként tisztelik, a 16 év feletti férfiak felkeresik a szigeteket, hogy kapcsolatba kerüljenek Istennel, dalokat énekelnek az esőt kérve és áldozatokat hagynak a földön.
