Semmi sem tart örökké.
A mandalák egyszerűen tökéletesek – nem véletlenül, hiszen a kozmoszt, az univerzumot szimbolizálják. A hindu és buddhista vallás spirituális és rituális „kellékei” szemet gyönyörködtetőek. Maga a „mandala” szó ősi szanszkrit szó, annyit jelent, hogy kör, korong – és valóban: a mandalákat koncentrikus körök és különböző geometrikus alakzatok jellemzik. Leggyakrabban egy nagy négyszögbe foglalt kör további koncentrikus köröket és egy kisebb négyszöget foglal magába. A díszítéshez használt tradicionális ikonográfia ősi spirituális szimbólumokkal dolgozik.
A tibeti buddhizmusban a mandalák színes homokból készülnek, maga a készítés is egy meditatív folyamat. Eredetileg nem színes homokot, hanem színes kövek zúzalékát használták a művekhez, néha drágaköveket vagy féldrágaköveket is. Így például lazúrkövet a kék színhez, rubint a vöröshez. Manapság ennél takarékosabbak, egyszerű fehér köveket őrölnek, majd festenek meg a hasonló hatás eléréséhez.
A homokmandala készítése egy megnyitó ceremóniával indul, ahol a szerzetesek mantrákat dúdolnak, furulyáznak, dobolnak és cintányéron játszanak. Ezt követően nekilátnak az alkotásnak. Először gondosan kimérik, kijelölik a mandala körvonalait egy sima felületen, tollal vagy krétával, egyenes vonalzók és tájolók segítségével. Miután elkészült az alaprajz, milliónyi színes homokszemet visznek fel a legnagyobb gondossággal a kijelölt helyére.
A homokot egy keskeny fémtölcsérke segítségével öntik a felületre, ezt a szerszámot “chakpur”-nak nevezik, és egy másik fémrúddal kapargatják-ütögetik, hogy vibrációt hozzanak létre, és a homokszemek leperegjenek a tölcsérke végén.
Hagyományosan négy szerzetes dolgozik össze egyetlen mandalán, mindenki egy negyeden munkálkodik. Hihetetlen türelemre van szükség a bonyolult részletek kidolgozásához, a szerzetesek a közepétől kifelé haladva viszik fel a homokot. A homokmandala elkészítése akár több hetet is igénybe vehet.
Annak ellenére, hogy gigászi munka és rengeteg idő egy ilyen kép elkészülte, maguk a művek nagyon rövid életűek. Röviddel a befejezés után a szerzetesek szándékosan lerombolják a mandalát, jelképezve, hogy semmi sem tart örökké. A homokot összesöprik és üvegekben összegyűjtik, majd betekerik selyembe és a folyóhoz viszik, ahol aztán visszajuttatják a természetbe.
Forrás: www.amusingplanet.com
