A ciprus alatt.
Mexikóváros közelében egy ősi ciprusfát találunk: ez az Árbol de la Noche Victoriosa (a Győzelem éjszakájának fája). A korábban az Árbol de la Noche Triste (a Bánat éjszakájának fája) néven ismert ciprus arra a történelmi eseményre utal, amikor a spanyol hódítók Hernán Cortés vezetésével kimenekültek az azték fővárosból. A legenda szerint Cortés ezen fa alatt sírt, gyászolva a veszteségét.
Cortés 1519. márciusában szállt partra a mai Mexikó területén, ahol akkor az Azték Birodalom virágzott. A katonai erő és a politikai stratégia kombinációját alkalmazva Cortés-nek sikerült az aztékok által leigázott ellenségek hűségét biztosítani, ahogyan a birodalom fő települése, Tenochtitlan felé tartott. Novemberben a spanyolok behatoltak a városba, ahol II. Moctezuma uralkodó fogadta őket.
Kezdetben az aztékok jól bántak a hódítókkal, azonban a spanyol vezetők közötti viszálykodás és az aztékok hátbatámadása végül oda vezetett, hogy 1520. júniusának végére a helyzet drasztikusan megváltozott.
Miután az egyik spanyol állítólag egy jelet kapott, Cortés-ék elhatározták, hogy elmenekülnek a városból. 1520. július 1-én Cortés hatalmas serege nyugatra tartott a Tlacopan út felé. Az út éppen felügyelet nélkül volt, a spanyolok feltűnés nélkül kijutottak az alvó városból a vihar fedezékében. Azonban mielőtt elérték volna az utat, az azték katonák észrevették őket és a riadó megszólalt, a feldühödött aztékok pedig kővel, lándzsával, fegyverekkel a menekülőkre támadtak. A spanyol katonák nagy része a tóba fúlt, mert az aranytól és a felszereléstől elnehezedve nem tudott menekülni.
Cortés-nek és a legerősebbeknek sikerült kimenekülniük, noha kimerültek, véresek voltak. Maga Cortés is megsérült a harcokban. Minden odaveszett, a tüzérség és a lovak többsége is. Az esemény a Bánat éjszakája néven vált ismertté.
Nincs arra bizonyíték, hogy Cortés a ciprus alatt sírt volna, a történészek még abban sem biztosak, hogy maga a fa létezett már 1520-ban is. Cortés maga sem említette az V. Károlynak címzett levelében, ugyanakkor a korabeli szövegek megemlítik a hódító szomorúságát az események miatt.
A ciprus neve végül összekapcsolódott a szomorú éjszakával a 19. század környékén. A fa köré egy vaskerítést állítottak fel, miután 1872-ben gyújtogatás történt és idővel aztán a fa legendája túlnőtt a történelmi valóságon.
A ciprus már nincs életben, jelentős pusztulást szenvedett az évszázadok alatt, az eredeti törzse már nem áll. A csonkja azonban máig fontos történelmi emlékhely.
2021-ben változtatták meg a fa nevét amely így inkább az azték győzelmet hangsúlyozza, mint a spanyol támadást és gyászt.
Forrás: www.amusingplanet.com
