Örökölt tudás.
A csendes-óceáni Marsall-szigeteket mikronéziai hajósok alapították több, mint 3000 évvel ezelőtt. Az alapítóknak gyakori utazásokat kellett tenniük a környező 1100 szigeten és 29 atollon. Nem voltak modern felszereléseik, például iránytűjük, de rendkívül részletes információkkal rendelkeztek az óceánról, a hullámokról, az áramlatokról. Egy hihetetlen navigációs rendszert alkottak pálcikákból és kagylókból.
Az egyszerű pálcikatérképek kókuszrostokból vagy pandánusz gyökerekből készültek, amelyeket keretszerűen kötöttek össze, ívelt vagy egyenes vonalakban vezetve azokat. A keret különböző pontjaira kagylóhéjakat erősítettek, ezeket a szigeteket jelezték, míg a pálcikák az áramlatokat.
Az absztrakt illusztráció sokszor csak a készítője számára volt értelmezhető. A térképet általában nem vitték magukkal az utazásra, hanem memorizálták, ennek segítségével és az érzékeik útján navigáltak.
A szigetlakók elképesztő ismeretekkel rendelkeznek az óceáni áramlatokról. A kenujuk viselkedése alapján képesek voltak azonosítani a 4 fő áramlatot is, amelyet ők rilibnek, kaelibnek, bungdockeriknek and bundockeingnek neveztek.
Nem mindenki tudta, hogy miként kell egy ilyen térképet elkészíteni vagy használni. Csak a kiválasztott néhány vezető volt a tudás birtokában, szigorúan őrizték a titkot. A tudás apáról fiúra szállt. Az utakon 15 vagy több kenu hajózott együtt egy vezetővel, aki ismerte a pálcikatérkép használatát.
A kívülállók számára csak 1862-ben derült ki, hogy milyen különleges navigációs rendszert használnak, miután egy misszionárius leírta azt. A pálcikatérképek a II. világháború után elvesztették jelentőségüket, de szuvenírként még ma is készítik őket a polinézek.
Forrás: www.amusingplanet.com