Családi móka vagy műalkotás?
Kukoricalabirintus, Davis Farm, Sterling, Massachusett, USA
Nem tudni, hogy az az ember, aki először érezte magát elveszve egy kukoricatáblában, jó szórakozásnak fogta-e föl a kivezető út keresését, vagy csak a szabadulásra koncentrált. Mindenesetre azóta ez a fajta móka igen elterjedt lett, mutatósnál mutatósabb, bonyolultnál bonyolultabb útvesztők készülnek világszerte.
A kukoricalabirintusok között vannak egyszerűbbek, és léteznek olyanok is, amelyeket leginkább fölülről lehet megcsodálni, például drónfelvétel segítségével. Ezek készítéséhez gps koordinátákat, különböző tervezőprogramokat és mintákat használnak fel.
‘Lincoln Penny’ kukoricalabirintus, Meridan, Idaho, USA, 2009
A művészi alkotások létrehozása ma már annyira elterjedt, hogy a gazdák az előző termés betakarítása után rögtön tervezgetni kezdenek. A labirintusra szánt kukoricákat egy kicsit később ültetik, hogy ne száradjon meg, amikor a móka ideje elérkezik. Amikor kihajtanak az első növények, a gazdák fűnyíróval vagy rotációs kapával „vágják be” a mintákat és gyomirtóval tüntetik el az összképet rontó gazokat.
‘Tisztelet a csapatoknak’, LaSalle, Colorado, USA, 2010
A táblák nagysága változó: a fél hektáros területtől akár 25 ha-ig is terjedhet. Jelenleg a rekordot egy 2014-es kaliforniai tábla tartja, a maga 25,5 hektárával. Készítői később elismerték, hogy kicsit túllőttek a célon, a kiutat keresők többnyire a segélyhívót tárcsázták, több órás reménytelen bolyongást követően…..
‘Ősi egyiptomi tábla’, Terrebonne, Oregon, USA, 200.
Mostanában a nagyság helyett inkább arra hajtanak a labirintusok készítői, hogy egyéb elemekkel színesítsék a programot. Azon túl, hogy meg kell találniuk a kivezető utat, a játékban résztvevőket mindenféle egyéb móka is várja: például kirakók, rejtvények, fizikai kihívások, kötéltáncolás, csúszókorong.
’Elveszve az űrben’ Lindon, Utah, USA, 1999
Forrás: www.mnn.com
