Sajátos pofa.
Dr. Kit Prendergast az ausztráliai Perth városában dolgozik, a Molekuláris és Élettudományok Curtin Iskolájában. Az ökológus a helyi botanikus kertben tanulmányozta az őshonos méhfajokat, amikor egy szokatlan példány került a szeme elé.
A méhecske jellegzetes, ’pofaszerű arcrésszel’ rendelkezett.
A kutató tudni akarta, hogy mit látott, ezért nekifogott, hogy átnézze a régebbi képeken és a különféle múzeumi gyűjteményekben lévő rovarokat. A legnagyobb meglepetésére, nem talált túl sok mindent. A taxonómusoktól azt az információt kapta, hogy vélhetően egy eddig le nem írt fajról van szó.
Végül megtalálta a méh néhány korábbi példányát egy, az 1970-es évekből származó entomológiai gyűjteményben, de kiderült, hogy a faj tudományosan sosem került leírásra. Ez nem szokatlan, egyes becslések szerint Ausztrália őshonos méheinek legalább fele nem azonosított.
Egy nemrég megjelent cikkben (Journal of Hymenoptera Research) Dr. Prendergast beszámol az új fajról. Ebből kiderül az is, hogy a méh tudományos neve Leioproctus zephyr lett.
Nem csak az a különleges, hogy ez a beporzó ’cicomás’, de az is, hogy rendelkezik egy fura kiemelkedéssel, egyfajta pofaszerű pajzzsal fején.
Ezért a tudós a méhet a saját kutyája, Zephyr után nevezte el. Számára ugyanis a négylábú társa rendkívül fontos, rengeteget segít neki a mentális jólétében.
Mivel a méheknek nincs orruk, a kiemelkedésnek semmi köze nincs szagláshoz. Ehelyett egyes kutatók vélekedése szerint szerepet játszik egy nagyon különleges, őshonos borsóvirágról történő táplálkozásban. Az említett virág szerkezetében a szirmok egyfajta gerincet alkotnak és ennek belsejében rejlik a nektár és a pollen, ezt be kell nyomni annak érdekében, hogy a rovar a táplálékhoz férhessen.
A szokatlan külsejű méh élőhelye korlátozott, ami rámutat arra, hogy milyen fontos az őshonos növények ültetése és fenntartása, még a városi területeken is.
Forrás: mymodernmet.com, kiemelt kép: Dr. Kit Prendergast
