Illatos gyógyszer.
Több mint 5000 éven át az arabok két elképesztően drága, illatos cikkel kereskedtek: a tömjénnel és a mirhával, amelyeket az Arab-félsziget déli területein élő fáról nyertek. A tömjénfa és a mirha a szappanfavirágúak rendjébe tartozik, előbbi illatos gyantát, utóbbi szirupszerű nedvet termel, aminek gyógyhatást tulajdonítanak. A szárított, aromás nedveket a karavánok vitték a sivatagon át Egyiptomba, ahol aztán hajóra tették a rakományt és távoli helyekre juttatták azt, például a Földközi-tenger vidékére.
A tömjén és a mirha iránt óriási volt a kereslet Európában és Ázsiában is.
A görög, rómaiak, egyiptomiak izraeliták és más kultúrák illatosítóként használták a vallási ceremóniák során, a temetési szertartásoknál pedig balzsamozószerként. Füstölésükkel űzték el a szúnyogokat és más repülő rovarokat, de gyógyhatásuk miatt hagyományosan számtalan betegség kúrálásánál kerültek elő, így például magas vérnyomás, láz, émelygés, köhögés, gyermekágy, fekély, emésztési zavarok esetén.
A kereskedés az i. e. 13. és az i. sz. 4. század között élte virágkorát, aminek következtében az arab kereskedők a világ leggazdagabb emberei lettek.
Amikor azonban a kereszténység lett a régió uralkodó vallása, a hamvasztást a temetkezés vette át és visszaesett a kozmetikumok használata is, aminek következtében csökkent a kereslet az illatos áruk iránt. Az illatanyagok behozatala lassan visszaesett és az útvonalak mentén lévő városok közül több elnéptelenedett.
A tömjénfák állománya is hanyatlásnak indult, elsősorban a túlszüretelés miatt, de a tűzvészek, a legeltetés és a kártevők is ritkították azt.
Az egyik eredeti hely, ahol még ma is tömjénfák nőnek, a Wadi Dawkah Ománban. Ebben a száraz völgyben a becslések szerint 5000 tömjénfa nő, a helybeli törzsek még mindig gyűjtik a fa nedvét. A fák az UNESCO Világörökség védelmét élvezik.
Forrás: www.amusingplanet.com
