Ismerjük meg őket!

Számos kategóriában hirdetik meg évről-évre az ’év faja’ választást: ezeknek a voksolásoknak az a célja, hogy ráirányítsák a figyelmet egy-egy fontos növényre vagy állatra. A kampány során a nyertes kerül egy egész éven át fókuszba, ismertetők, plakátok jelennek meg róla, az élővilágban betöltött szerepéről.

A madarak közül 2022-ben a zöld küllő viselheti a címet.

A harkályfélék közé tartozó madár esetében a homlok, a fejtető és a tarkó piros, a szem környéke az orrnyílások felé kinyúlóan fekete. Felsőteste zöld, repülés közben különösen feltűnő farkcsíkja sárgászöld. Hangja a jellegzetes, egész évben, különösen repülés közben hallatott „klü-klü-klü”. A faj fő elterjedési területe Európa lomboserdő-övezete. Rovarlárvák mellett hangyákat fogyaszt, amiket a több mint tíz centiméter hosszan kiölthető nyelvével mélyen a járatokba hatolva szedeget össze. Ősszel csonthéjas terméseket, például a mogyorót is eszik, de bogyókat, gyümölcsöket is csipegethet. A lakott területeken is jól érzi magát és gyakran elő is fordul ott. Védett madár, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

Az év fája a nagylevelű hárs lett.

Ez a fafaj igen hosszú életkort ér meg, hazánkban többszáz éves famatuzsálemek is ismertek. Régóta kedvenc díszfáink egyike, hatalmas termete, árnyékot adó, terebélyes koronája miatt. A nagyvárosok páraszegény, szennyezett levegőjét, a száraz környezetet nem viseli el.

Hazánkban főleg a középhegységi erdőkben és a Dél-Dunántúlon honos. Gyors növekedésű, közepes vízigényű faj, üde, mélyrétegű, humuszos talajban érzi jól magát, árnyékos fekvésben is jól fejlődik.

A nagylevelű hárs finoman illatos virágai sárgásfehérek, a nyár elején, már június első felében nyílnak. Az álernyőben nyíló virágok kiváló méhlegelőt jelentenek. Puha fája jól faragható. A hárs a középkor szent fája volt.

2022-ben a bodorka viseli az év hala címet.

Nem nagy termetű, de széles körben elterjedt pontyféle. Az alsó úszói többnyire rőtes-pirosas színűek, ezért gyakran összetévesztik a vörösszárnyú keszeggel. A bodorka táplálékát zömmel kisebb gerinctelen állatok, férgek, alsóbbrendű rákocskák, puhatestűek alkotják. A nyugodt, vízinövényes élőhelyeket kedveli, így a kisebb-nagyobb csatornákban is gyakori. Beirdalva, paprikás lisztben megforgatva és jól átsütve az íze kitűnő.

Az ízletes rizike az év gombája 2022-ben.

Ez a rendkívül kedvelt faj, mind étkezési értékben, mind pedig megjelenésben is különleges, színes elemeket hordoz. Kéttűs fenyők (erdei- és feketefenyő) alatt terem júniustól decemberig, de inkább az ősszel lelhetjük fel nagyobb tömegben. Fiatalon domború, gömbölyű, majd idővel kiterül, tölcséresedik. Színe narancs-vöröses, narancssárgás, okkernarancsos, idővel zöldesen foltosodik. Felülete nedvesen ragadós, többnyire körkörösen, sötétebben zónás, gödörkés. Húsa elég vastag, kemény, merev, pattanva törik. Narancsos színű, tejnedve narancssárga, színe nem változik, de hosszabb állás után megvörösödhet, megzöldülhet. Íze kellemes, édeskés, nem csípős, illata gyengén gyümölcsösre emlékeztet.

Az év rovara az óriás énekeskabóca lett.

Az énekeskabócák szúró-szívó szájszervükkel kivétel nélkül növényi nedveket szívogatnak. Lárváik több éven keresztül fejlődnek fák gyökerei közt a talajban, gyakran több méteres mélységben. A talajlakó életmódhoz való alkalmazkodás leginkább szembetűnő alaktani jegye megvastagodott, fogazott, ásásra módosult első lábaik. A fejlődés végeztével az utolsó stádiumú lárvák kiássák magukat és a talajon vagy növényekre felmászva kifejlett rovarrá vedlenek.

Hazánkban tömegesen a Balatonfelvidéken és Budai-hegységben fordul elő. Meleg domb- és hegyvidéki, erdei élőhelyekhez kötődik, kedvelt tápnövényei a tűlevelűek.

A család neve a hímek hangadásra való képességéből ered. Ez a potroh első szelvényében található domború kitinlemez (dobhártya) „pattintgatásával” történik, amit a dobhártyához kapcsolódó, kifejezetten erre a célra specializált izmok végeznek. A keletkező hangot a hártya alatti dobüreg erősíti fel. Az így keltett hang gyakran erős, messzire elhallatszik.