A macskák és rókák tizedelték meg az állományt.
Cuki, apró (és agresszív!) erszényes bukkant fel Ausztrália sivatagos részén, egészen pontosan Új-Dél-Wales-ben. Az állatkát már 100 éve nem látták errefelé, így joggal vélték kihaltnak.
A taréjos farkú mulgara (Dasycercus cristicauda) korábban csak csont fosszíliákból volt ismert ezen a vidéken, de most rábukkantak, miközben épp tudományos felméréseket végeztek a kutatók.
A mulgara valamikor széles körben elterjedt volt Ausztrália sivatagos vidékén, azonban a macskák és rókák elterjedésének következtében jelentősen megfogyatkozott az állománya.
A cuki állatka pontosan úgy fest, mint egy bájos kis rágcsáló. Homokszínű bundája van, és könnyen azonosítható fekete taréj a farkán. Az imádnivaló külső senkit ne tévesszen meg: a mulgara egy ragadozó, aki bizony nála sokkal nagyobb zsákmányainak is nekitámad.
A mulgara Ausztrália néhány államában előfordul, de az állomány valós létszámát nehéz meghatározni. 2005-ig úgy vélték, hogy a taréjos farkú és az ecsetfarkú mulgara egy és ugyanazt a fajt jelentik. Csak genetikai vizsgálatok igazolták, hogy két különböző fajról van szó, bár külsőleg csak néhány különbség van köztük. A nagyságuk hasonló, a bundájuk színe is azonos, viszont a taréjos farkú mulgarának kevésbé ecsetszerű farka és 8 mellbimbója van, míg az ecsetfarkúnak hat.
Azok az invazív állatfajok – a nyulak, a rókák, a macskák — akik az európai telepesekkel érkeztek, majdnem a kihalás szélére kergették a mulgarát. A szakemberek most egy olyan projekten dolgoznak, amely a régiónként kihalt élőlényeket újra visszavezeti eredeti élőhelyükre, ahol esetenként már közel 100 éve nem bukkantak fel. Ennek érdekében, a visszahelyezésük előtt kerítéssel elkülönítik a területtől a rókákat, nyulakat és macskákat.
A projektben a mulgara mellett olyan állatok szerepelnek, mint a közönséges erszényesnyúl, a boodie, Geoffroy-erszényesnyest vagy a nyugati bandikut.
Forrás: www.mnn.com
