Homokszemcsét csipeget a könnyebb emésztés érdekében.
Lakossági internetes szavazás alapján 2023-ban az Év madara a barkóscinege lett. A madár a nádas-gyékényes területek, mocsarak, árterek, halastavak környékének lakója. Bár a neve arra utal, valójában nem cinege, hanem egy korábban a Timáliafélék közé sorolt faj, amely a legfrissebb rendszertan szerint már önálló, egyetlen fajt tartalmazó családba, a Barkóscinegefélék közé tartozik.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szavazásán diadalmaskodó madár védett, természetvédelmi eszmei értéke 50 ezer Ft. A barkóscinege verébtermetű, farka hosszú, a csőre sárga, a lábai feketék. A két ivar jól megkülönböztethető: a hímek feje kékesszürke, a szem és a csőr vonalától hosszan lenyúló, elkeskenyedő fekete barkó húzódik, a hát vörhenyes fahéjszínű, az alsótest világosabb, az alsó farokfedők feketék. A tojó feje nem szürke, barkója nincs, teste fakóbb színezetű, alsó farokfedői rozsdabarnák.
Fészkét az avasnád- vagy nádtorzsa-alapra, megtört nádszálak alá, a vízfelszín fölé 30-40 cm-re vagy magasabbra építi. Kedveli a kiterjedt, széles nád- és gyékényszegélyeket, ahol a belső részeken több éves avasnád foltokat talál. A korábban a halászok munkáját segítő ún. varsababák (kb. mellmagasságban összefogott nyalábnyi nád felső részét visszatörve, majd megtekerve, -csomózva készítettek a halászok régen olyan tartót, amire ráhúzhatták a száradó varsát), nádkontyok kialakításával a barkóscinege fészkelése támogatható.
Mindkét szülő részt vesz a fészeképítésben, a fészekalja általában 4-6 tojásból áll. A szülők felváltva kotlanak, majd etetnek, a fiókák 11-12 nap alatt kelnek ki a tojásból, kéthetes korukban repülnek ki, majd három-négyhetesen válnak önállóvá. A párok általában kétszer, alkalmilag háromszor, ritkán akár négyszer is költhetnek egy szezonban. A faj egyik különleges viselkedési sajátossága, hogy a fiatalok a kirepülést követő hetekben, hónapokban párba állnak, és ezek a párok életük végéig együtt maradnak. A költések végén a kirepült fiatalok csapatokat alkotnak, amihez ősszel felnőtt madarak is csatlakoznak, és ezek a csapatok táplálékot keresve együtt kóborolnak a téli nádasban. Csapatösszetartó hangjuk jellegzetesen csilingelő.
Apró ízeltlábúakkal táplálkoznak, télen a bagolylepke lárvái mellett a nád, gyékény, más lágyszárúak magvait is fogyasztják. Emellé az emésztést segítő mechanikai aprítás érdekében homokszemeket csipegetnek fel.
A barkóscinege Magyarország egészében elterjedt, de Európán kívül is számtalan helyen megtaláljuk. A gyakorisága ellenére az élőhelye veszélyben van: a melegedő és szárazodó klíma a vizes élőhelyek ritkulásával jár, de a nád illegális vagy nemtörődöm irtása, illetve a nem megfelelően végzett nádaratás is komoly fenyegetést jelent.
Forrás: www.mme.hu
