Karanténállomás.
Poveglia szigete egyike annak a rengeteg kis földdarabnak, amely a velencei lagúnában terül el, Velence és a Lido között. Erre a szigetre azonban tilos lépni, ide nem járnak hajók, az elhagyatott, félelmetes helyet kísértetek járják és a holtak szelleme lengi be. A sziget kétes hírnevét az egykori karantén, majd egy pszichiátriai intézet alapozta meg.
Poveglia szigete először 421-ben került említésre, az első lakói menekültek voltak, akiket a barbár hunok, a félelmetes Attila, Isten nyila kergetett egész idáig. A szigeten otthonra leltek, Poveglia virágzásnak indult, a következő évszázadokban békésen zajlott itt az élet. A lakók sólepárlással, halászattal és mezőgazdasággal keresték a kenyerüket. A lakosság növekedni kezdett és ezzel együtt a sziget jelentősége is nőtt.
1379-ben azonban Velencét megtámadták a genovai flották, a sziget lakóit biztonságosabb helyre menekítették. Az 1381-ben véget érő háború után Poveglia elnéptelenedett. 1645-ben a velencei kormány 5 nyolcszögletű erődöt épített, hogy megvédje a lagúnákat és ellenőrizze a bejutókat. A Poveglián található épület egyike a négy fennmaradt erődítménynek.
1776-ban az egészségügyi hatóság ellenőrzőpontot állított fel a szigeten, hogy minden árut és embert szemlézzenek, amely a Velencébe tartó hajókon elhalad. 1793-ban, amikor két hajón felütötte a fejét a pestis, a fertőzötteket erőszakkal a szigeten tartották.
Poveglia karanténállomás lett, a járvány egyre terjedt, itt kezdték elföldeni az áldozatokat. A becslések szerint 160 ezer ember élt és halt meg itt. A föld tele van maradványokkal, a holtak után maradt hamu teszi ki a talaj felét.
A borzalmak fokozódtak, amikor olasz állam 1922-ben pszichiátriai intézetet nyitott a szigeten.
Természetesen ezzel kapcsolatban is rengeteg mendemonda kering, állítólag egy őrült orvos vezette az intézményt, aki érzéstelenítés nélkül hajtott végre műtéteket a betegeken, kínozta őket, majd a harangtoronyból mélybe vetette magát. Sokan még ma is hallani vélik az elmegyógyintézet egykori lakóinak sikolyát. Az intézetet végül 1968-ban bezárták, azóta lényegében elhagyatottan áll. A szigetet a halászok elkerülik, félnek attól, hogy emberi csontokra akadnak és eddig a fejlesztési kísérletek is meghiúsultak.
Forrás: www.amusingplanet.com
