Sonkacsali.
Nagyjából 60 évvel ezelőtt az USA úgy döntött, hogy megpróbálja a maláriát kiirtani a területéről. Az ország vezető egészségügyi intézménye nekilátott, hogy minden egyes otthont DDT-vel permetezzen le. 3 éven belül, 1947 és 1950 között a maláriás esetek száma 15 ezerről 2 ezerre esett vissza. Az év végére úgy vélték, hogy a fertőzés megszűnt.
A DDT rovarölő hatása csupán 1939 óta volt ismert, előtte a szúnyogtelepeket igyekeztek megelőző intézkedésekkel csökkenteni.
A múlt század fordulóján, mielőtt a malária komoly fenyegetéssé vált volna, egy texasi orvos kísérletezni kezdett a denevérekkel, amelyek képesek voltak elpusztítani a maláriát terjesztő szúnyogokat.
Kezdetben Dr. Charles Campbell megpróbált fészket építeni a denevéreknek, különféle méretű és alakú dobozokkal. Néhány év sikertelenség után rájött, hogy a denevérek nagyobb helyre vágynak a megtelepedéshez. Saját pénzből megépítette az első denevérházat: egy magas tornyot San Antonio mellett 1870-ben. A toronyban ferdén elhelyezett polcok álltak és még guanóval teli zsákokat is fellógattak, hogy az emlősök otthon érezzék magukat. Sőt, még sonkaszeleteket is tettek be az állatoknak.
Sajnos azonban egyetlen árva denevér sem ment be a toronyba még akkor sem, amikor Campbell ötszázat begyűjtött és oda tuszkolta őket, hátha becsalogatják a többit. Az orvos mérgében lebontotta a tornyot és elűzte a megtelepedett verebek százait.
Campbell azonban nem mondott le az álmáról, otthagyta praxisát, elhagyta a családját és a hegyekbe ment, hogy magában legyen. Tanulmányozta a denevéreket a vadonban, a szokásaikat és viselkedésüket. Információkkal telve tért vissza és hamarosan új tornyot épített.
Rájött ugyanis, hogy a denevérek a víz közelében szeretnek tanyát verni, ezért egy alacsonyan fekvő, mocsaras területre, a Mitchell-tó környékére, tökéletes szúnyogtenyésző helyre húzta fel az épületet. A területen annyi volt a szúnyog, hogy menekülni kellett, az ott élő élő 87 felnőtt és gyermekből 1911-ben 78 maláriás lett.
A siker nem váratott magára. A tó melletti toronyba több száz denevér költözött be, annyi, hogy 5 percig tartott, míg tömött sorokban elhagyták az épületet. A férfi tovább ment, a fél km-re lévő vadászkastély denevéreit vette célba, az volt az elképzelése, hogy áttereli őket a toronyba, mégpedig úgy, hogy a kastélyt alkalmatlanná teszi a visszatérésre. Egy este, amikor a denevérek kirepültek, egy hangszerkavalkáddal, klarinéttal, dobbal, harsonával rögzített felvételt teljes hangerővel játszott le, amivel elűzte őket. A toronyból akkor már 2 órán át repültek ki az állatok, vagyis a denevérek vélhetően átköltöztek ide. 1914-ben nem jelentettek egyetlen maláriás esetet sem a tó körül élő családokban.
Az eredeti Mitchell-tavi denevértorony turista látványosság lett, esténként rengetegen érkeztek, hogy megnézzék a bőregereket. Fénykorában negyedmillió denevér élt itt.
Az eredmények hatására tömegesen jöttek a tornyokra a megrendelések, még Olaszországból is. San Antonio városi rendeletben rögzítette, hogy tilos a denevérek pusztítása.
1914 és 1929 között összesen 6 torony épült Texastól Olaszországig. Az azóta eltelt évtizedeket ebből mindössze 2-3 élte túl, ezek jelenleg magánterületen állnak.
Forrás: www.amusingplanet.com
A kiemelt kép illusztráció.
