Ősszel bont szirmot a nyugati szamócafa.
Szardínia szigetén már nagyon régóta készítik a corbezzolo mézet. Már arról is vannak feljegyzések, hogy az ókorban Cicero, Vergilius vagy Ovidius megízlelhette, felfigyelve a szardíniai méz és Iblai-hegység édes méze közötti jellegzetes eltérésre. A szardíniai méz ugyanis egyáltalán nem édes, sőt kifejezetten keserű.
A kesernyés íz mögött azonban olyan értékes nektárt találunk, amely tele van tápanyagokkal, vitaminokkal, ásványi sókkal és természetes gyógyhatású összetevőkkel. Gyulladáscsökkentő, alvássegítő és köhögéscsillapító tulajdonságaiért már nemzedékek óta fogyasztják ezt a mézet.
A corbezzolo mézet a nyugati szamócafa (olaszul corbezzolo) virágán legelő méhek készítik. Több okból kifolyólag is nehéz ennek a méznek az előállítása. A növény ősszel virágzik és különleges időjárási körülményeket igényel a szirombontáshoz (bőséges nyári esőket és enyhe augusztust). A harangalakú virágok belsejét is nehezen közelítik meg a beporzók. Ősszel a csapadékos időben a rovaroknak nehezebb elhagyni a kaptárt, hogy nektárt gyűjtsenek, gyakoriak a felhőszakadások is. Ezek miatt ez a különleges méz csak nagyon korlátozott mennyiségben készül, ezért egyike a világ legritkább és legértékesebb mézeinek.
A komplex íz a balzsamecet, a fenyőnedv, a bőr, az édesgyökér, a füst és a kávé jellegzetes csípős jegyet hordozza. Vagy szereti valaki, vagy nem, de az biztos, hogy senki sem marad közömbös, ha megkóstolja.
Nem teljesen érthető, hogy mitől van kesernyés íze ennek a méznek, amikor a legtöbb méz édes, de akadnak olyan vélemények, hogy a szamócafa virágának glikozid arbutin tartalma lehet a felelős. Mindenesetre jellegzetes íze miatt gyakran zsíros sajtok mellé vagy szardíniai fánkszerű desszertekhez kínálják. Nagyon kedvelt eszpresszóhoz adva is.
Forrás: www.odditycentral.com
