Fúrjunk lyukakat.
A méh immár hivatalosan is a világ legfontosabb élőlénye lett.
Tudjuk, hogy milyen fontos szerepet játszik a növények beporzásában, és hogy pusztulása magával hozná azt, hogy az emberiség is kihalna (a szakértők szerint kb. 4 évvel később).
Világszerte kb. 20 000 méhfaj létezik, a fajok több mint 90%-a magányosan él.
Bár a legismertebb beporzó faj a háziméh, valójában csak Európában kb. 2000 beporzófaj létezik (többségük méhfaj). Ezek a magányosan élő rovarok nem támadékonyak, bölcsőkamráikat partfalakba, talajba, korhadó fába mélyítik. Míg a háziméhek akár több tízezres kolóniáinak termetes faodvakra – még inkább az ember által biztosított kaptárakra – van szüksége, a magányos fajok ujjnyinál nem vastagabb lyukak védelmére bízzák utódaikat. Ezekbe a szűk járatokba a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak elsősorban megbénított hernyókat halmoznak fel, erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a felhalmozott táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, végül a kikelő kifejlett rovar kirágja magát a sárdugón, és megkezdi néhány hetes felnőtt életét.
A hasznos rovarokat segíthetjük, ha részükre rovarhoteleket készítünk az ablakpárkányra vagy a kertbe.
A rovarhotelek számtalan anyagból készülhetnek, például rönkből, gerendából, dobozból, befőttesüvegből, régi madáretetőből stb. Rovarhotelt építeni nem bonyolult, számos segítséget találunk hozzá az interneten, például a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) oldalán.
A legfontosabb, hogy vékony, hosszú furatok, lyukak álljanak a rovarok rendelkezésére, ezek az általunk készített mesterséges bölcsők, amiben szaporodni tudnak a beporzók. Méhecskehotel lehet minden 2-10 mm átmérőjű, legalább néhány cm hosszúságú, cső alakú anyag (pl. nád-, órás olasznád- és bambusznádszál-darabok), tárgy (pl. egyes régi téglatípusok), illetve bármely olyan anyag (építési gerendamaradékfa és tűzifa kugli), amibe ilyen lyukak fúrhatók.
Ötletek és további információk: www.mme.hu/darazsgarazs-es-bogartanya
