Állati jó érlelés.
Sok fura ételről hallottunk már, de alighanem dobogós helyen van a Milbenkäse, azaz egy kecskesajt, amit fa ládákban érlelnek és közben ezernyi atkával fertőznek.
A Milbenkäse története a középkorra nyúlik vissza, amikor Szász-Anhalt és Türingia területén készítették, de a sajtkészítő tradíciók elfelejtődtek és 1970-re kis híján elveszett a recept.
Addigra Würchwitzben egy idős asszony maradt az egyetlen ember a világon, aki tudta, hogy miként készül a különlegesség és átadta tudását egy helyi tanárnak, Helmut Pöschelnek, aki aztán Christian Schmelzerrel együtt élesztette fel a fura sajt készítését. Ma Würchwitzben, egyetlen manufaktúrában készítik a sajtot.
A sajt kiinduló alapanyaga a quark (túrószerűség), amit sós köménnyel és bodzával ízesítenek. Ezt teszik nagy fadobozokba, és vékony rétegben élő aktákkal fedik, majd 3 hónaptól egy évig érlelik. Az atkák által termelt emésztőnedvekben lévő enzim megérleli a sajtot, közben erős, kellemetlen ammóniaszagú lesz, de diós ízt is kap, citromos utóízzel. Érdekes módon a sajttal együtt az atka tetemeket is fogyasztják.
A Tyrophagus casei sajtatka egy fél milliméter nagyságú, nyolclábú, száraz sajtokon és sajtokban élő faj, amely a sajtot finom porrá rágja.
Egy csomag würchwitzi atkasajtban körülbelül 50 ezer apró atka él. Az atkákat eközben rozsliszttel etetik az érési folyamat során, máskülönben felfalnák az egész sajtot. Körülbelül egy hónap alatt a kéreg sárgás színű lesz, majd 3 hónap múlva barnás, végül fekete.
A Milbenkäse állítólag nagyon előnyösen hat az emésztésre, némelyek poratka allergia ellen is ajánlják, de ugyanakkor olyan forrás is akad, amely magát a sajátot nevezi allergénnek.
Forrás: www.odditycentral.com
