A fákat most biológiai védekezéssel próbálják megvédeni.
A gesztenyefajok (Castanea nemzetség, a vadgesztenye nem ide tartozik!) legjelentősebb kártevője a szelídgesztenye-gubacsdarázs (Dryocosmus kuriphilus Yasumatsu).
Kínából a somogyi dombok közé
A Kínából származó kártevőt Európában először 2002-ben, Olaszországban észlelték. Magyarországra 2008-ban és 2010-ben olasz ültetési anyaggal került be a gubacsdarázs, de akkor még sikerült megakadályozni a megtelepedését és továbbterjedését. 2013-ban Szlovénia felől a rovar természetes terjedéssel került be hazánkba, majd 2014-ben Zala megye nagy részén meg is telepedett.
Az Európai Unió 2006-ban szükséghelyzeti határozat bevezetésével reagált a szelídgesztenye-gubacsdarázs európai megjelenésére. Ennek alapján minden tagállamban kötelezővé vált a rovar felderítése, a károsító megtalálása esetén a góc körül 15 km-es területet kellett kijelölni, ahol a hatóság elrendelte a fertőzött növények kivágását és fokozott növény-egészségügyi ellenőrzést folytatott. Az előírt, szigorú intézkedésekkel azonban nem sikerült megakadályozni a szelídgesztenye-gubacsdarázs elterjedését. Fenntarthatatlansága miatt a szükséghelyzeti intézkedést is visszavonták, de a hatóságok tovább folytatja az éves felderítési programját a gubacsdarázs továbbterjedésének jelzésére.
A szelídgesztenye-gubacsdarázs nagyon gyorsan terjed az országban, már megjelent Budapest több kerületében, a Pilisben, valamint Somogy megyében, ahol az Európa-szerte híres Iharosberényi fajták állnak.
Mit tehetünk mi, hobbikertészek?
A szelídgesztenye-gubacsdarázs a rügyeket fertőzi, így gátolja a hajtásképződést, aminek következtében akár 50-75%-kal is csökkenhet a termésmennyiség, sőt a fa is kipusztulhat. Házikertben a röpnyílás nélküli, friss gubacsokat távolítsuk és égessük el. A gubacsdarázs ellen engedélyezett növényvédő szerek jelenleg nincsenek, de külföldi kutatások alapján a rovarölő szerek egyébként is hatástalannak bizonyultak velük szemben. Biztató eredmények vannak rezisztens fajták előállításával kapcsolatban, ez azonban nem védi meg a jelenlegi állományokat.
A biológiai védekezés lehet a megoldás?
A természeti környezetben, erdős területeken a leghatékonyabb védekezési lehetőség a természetes ellenségek közül a fürkészdarazsak (parazitoidok) kijuttatása lehet. A Kínában őshonos fémfürkész, a Torymus sinensis a gesztenye-gubacsdarázs lárvájára rakja a petéket. A gazdaállat belső szerveinek elfogyasztása után bújnak ki a kifejlett fémfürkészek. Mivel a gesztenye-gubacsdarázs lárvája elpusztul, leáll a gubacs növekedése, ezáltal megszűnik a fa további károsodása és a gubacsdarázs populációjának növekedése. Ezt a módszert már sikeresen alkalmazzák Olaszország minden tartományában, de pozitív, hatékony eredmények vannak Japánból, Franciaországból is. A Torymus sinensis gazdaspecifikus parazitoid faj: életmódja kizárólag a gesztenye-gubacsdarázshoz kötött, más gazdaállata nem ismert, életciklusa összhangban van a gubacsdarázséval, nincs vagy minimális a hatása az ökoszisztémára, más élő szervezetekre (pl. méhekre) nem káros.
Hazánkban a NÉBIH NTAI Növény-egészségügyi és Molekuláris Biológiai Laboratóriuma munkatársai először 2014 májusában, Zala megyében végezték el a fémfürkész kijuttatását. Mivel a Zala megyei betelepítés sikerrel járt, a szakemberek 2015 májusában a Somogy megyei iharosberényi szelídgesztenyésbe is kijuttatták a parazitoid fürkészdarazsakat. Jelenleg a NÉBIH NTAI 4-5 éves program bevezetését tervezi az ország szelídgesztenye állományának megmentésére. Legalább ennyi időre van szükség ugyanis ahhoz, hogy a gubacsdarazsak okozta károk mértékét a fémfürkészek csökkenteni tudják. Bízunk benne, hogy környezetkímélő módon, hosszútávon biztosítható szelídgesztenye fáink védelme.
További információ a szelídgesztenye gubacsdarázsról a NÉBIH honlapján található.
