2010. október 4-én Magyarország történetének legsúlyosabb ipari katasztrófája rázta meg Veszprém megyét: átszakadt az ajkai timföldgyár egyik tározógátja, és közel 1 millió köbméter maró hatású vörösiszap ömlött ki. A folyadék percek alatt elárasztotta Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely utcáit, tíz ember életét követelte, több százan megsérültek, házak dőltek össze, és egy egész régió mindennapjai változtak meg örökre.

Mi is az a vörösiszap valójában?

A vörösiszap a timföldgyártás mellékterméke, amelyet a bauxit feldolgozása során hoznak létre. A színe a benne lévő vas-oxidoktól vörös, az állaga sűrű, iszapszerű, a kémhatása pedig erősen lúgos – ezért olyan veszélyes az élővilágra és az emberi bőrre. 2010-ben a gát átszakadásakor ez a maró anyag szó szerint hömpölygő árként zúdult a településekre.

Az első évek drámája – újjáépítés és gyógyulás

A katasztrófa után azonnal megkezdődött a mentés és a kárelhárítás. Több száz házat bontottak le, új otthonokat építettek az érintetteknek, és hatalmas munkával sikerült a szennyezett területek nagy részét megtisztítani. A talaj felső rétegét több helyen eltávolították, a folyóvizekbe került lúgos anyagot semlegesítették. Az emberek közül sokan azonban sosem tértek vissza eredeti otthonukba: az érzelmi és fizikai sebek túl mélyek maradtak.

Halálos ár a természetben

A Marcal folyó szinte teljes élővilága kipusztult a szennyezés hatására. A lúgos anyag perzselte a fákat, elpusztította a rovarokat, a halakat, és évekbe telt, mire a természet lassan visszatért. A szakemberek meszes anyagokat szórtak a folyóba, hogy semlegesítsék a pH-t, így ma már újra élővizek hálózata kanyarog a térségben, de a 2010-es pusztulás nyomait még mindig őrzi a táj.

15 év múltán – új otthonok, új élet

2025-re a táj sokat változott. A települések újraépültek, az érintett családok többsége már új házakban él. A környezet állapota is javult: a Marcal folyóban ismét találkozhatunk halakkal, a növényzet visszazöldült, és a talajban mért nehézfém-szennyezés is csökkent. De a múlt árnyéka nem tűnt el teljesen: egyes területeken még mindig magasabb a szennyezőanyag-tartalom, és a helyiek emlékezetében a katasztrófa kitörölhetetlen.

A vörös iszap hosszú árnyéka

A vörösiszap lúgossága miatt a bőrrel érintkezve marást okozott, sok túlélő ma is hordja testi nyomait. A talajvíz szennyeződése évekre megnehezítette a mezőgazdálkodást. Bár a legtöbb mérgező anyag koncentrációja mára csökkent, a szakértők szerint évtizedek kellenek ahhoz, hogy a természet teljesen regenerálódjon. A pszichológiai hatások azonban talán sosem múlnak el: Kolontár és Devecser neve máig összefonódik a katasztrófával.

A katasztrófa öröksége – milyen tanulságokat hagyott ránk?

Az ajkai katasztrófa után szigorodtak a magyarországi ipari biztonsági előírások. Nagyobb hangsúlyt kapott a veszélyes anyagok tárolásának ellenőrzése, a gátak állapotának folyamatos vizsgálata, és a lakosság védelmének megszervezése. Bár ez a tragédia sosem lenne „hasznos”, mégis figyelmeztető példaként szolgál arra, milyen következményei lehetnek a hanyagságnak és a nem megfelelő felügyeletnek.

Egy táj, amely sosem felejt

Tizenöt évvel a vörösiszap-katasztrófa után a térség már nem a vörös pusztulás földje. Az emberek kertjeiben újra virágok nyílnak, a mezőkön állatok legelnek, a folyókban halak úszkálnak. De a tragédia emléke minden év októberében felidéződik, és figyelmeztet: a természet nem játék, a felelőtlenség ára pedig életekben és generációkban mérhető.