A hideg idő beálltával mintha egyszerre csak nyomuk veszne.

A nyári hónapokban a rovarok szó szerint mindenütt ott vannak körülöttünk. Pillangók és méhek szállnak virágról virágra, legyek és szúnyogok szüntelen zümmögése hallatszik. Hangyahadseregek menetelnek, szöcskék ugrálnak, tücskök ciripelnek.

De ahogy csökken a hőmérséklet és közeledik a tél, úgy kezdenek eltünedezni ezek az apró állatok. Nekik – esetleg utódjaiknak – valamilyen módon sikerül túlélniük a hideget, hiszen amint az időjárás tavasszal újra megenyhül, ismét felbukkannak.

Vannak rovarfajták, amelyek ingáznak, hogy messze elkerüljék a téli fagyos napokat, mások rejtekhelyet keresnek maguknak, ahol biztonságban meghúzódhatnak. Szintén mások megváltoztatják szervezetük működését, vagy csupán eltávozva a földi világból ráhagyják azt a következő generációikra. E kreatív megoldások mellett az éghajlatváltozás szintén hatással van arra, hogy a rovarok miként élik túl a telet.

Az éghajlatváltozás hatásai az elmúlt években olyan erővel törtek a felszínre, ahogyan a dugó lő ki egy felrázott pezsgőspalackból. Az egyik ilyen hatás az évszakok kitolódása. A melegebb, enyhébb telek extra rovargenerációk kifejlődéséhez vezetnek, amelyek így nagyobb számban tudnak áttelelni.

Tekintsünk tehát be most a színfalak mögé, lássuk, milyen egyedi túlélési stratégiákat vetnek be a rovarok azért, hogy sikeresen vegyék fel a harcot a zord téli időjárással szemben!

Elvándorlás

Ha az időjárás túl hidegre fordul egy adott élőhelyen, a rovarok egy része melegebb vidékre vándorol. Ezek közé tartozik a pompás királylepke is, amely közismert vándorlepkeként az USA és Kanada területéről indulva és jórészt Mexikóba megérkezve több ezer kilométert tesz meg, hogy megússza a téli fagyot. Útja során igazi szörfbajnokként használja ki a kedvező irányú légáramlatokat.

Átmeneti nyugalmi állapot

A rovarok egy része a hideg időjárás hatására átmeneti nyugalmi állapotba kerül, amelyet szakszóval diapauzának nevezünk. Ez egyfajta téli álom, amelynek során a dermedt állapotba került rovar felfüggeszti egyedfejlődését, növekedését, továbbá minden egyéb aktivitással is felhagy. Ez az állapot kicsit hasonlít számos melegvérű állat hibernációjához. A nyugalmit állapotot alapvetően a közelgő tél miatt egyre rövidülő nappalok idézik elő, nem pedig a hideg időjárás maga. A nyugalmi állapotot a rovarok például a fák kérge alatt töltik.

Fagyálló testnedv előállítása

Egyes rovarok saját fagyálló testnedvet állítanak elő, hogy a nyugalmi állapotuk alatt túléljék a fagypont alatti hőmérsékletet. Amikor ősszel és télen a hőmérséklet egyre csökken, számos rovar kezd hidegkárosodás-gátló anyagot termelni, amely vegyület többek között glicerint és szorbitot tartalmaz. Ezek megakadályozzák, hogy a rovar testében halálos jégkristályok képződjenek. Ez a házi készítésű fagyálló lehetővé teszi tehát a rovarok életben maradását akkor is, ha a hőmérséklet fagypont alá süllyed.

Többek között a gyapjas medvelepke hernyója is ezt a módszert alkalmazza, miközben a testét karikába hajtva a száraz levelek közt telel.

Peték lerakása

Egyes rovarfajták egyáltalán nem élik túl a telet. De még mielőtt elpusztulnának, gondoskodnak utánpótlásról: lerakják a petéiket, amelyek tavasszal kikelnek.

Tömeges bekuckózás

A tél eljövetelével egyes rovarok úgy előzik meg a halálra fagyást, hogy szorosan összebújnak, és ez melegen tartja őket. Többek között a mézelő méhek is így telelnek át: a kaptárban összebújva kollektív testhőjük segítségével melegen tartják egymást. Az egyedek a didergéshez hasonló finom testmozgással hőt termelnek, így gyakorlatilag mikroradiátorként funkcionálnak a kolóniában. A hangyák és a termeszek hasonlóképpen járnak el, azzal a különbséggel, hogy ők a talaj szintje alatt annyival teszik ezt, ahová a fagy már nem jut le. Egyes katicabogárfélékre szintén jellemző, hogy kődarabokon, ágakon nagy csoportokba összeverődve igyekeznek melegen tartani egymást és így túlélni a téli hideget.

Téli menedék keresése

Egyes rovarok egész egyszerűen úgy élik túl a telet, hogy behúzódnak egy védett, meleg helyre. E tekintetben a legnagyobb opportunisták a csótányok, amelyek a legkisebb rést is megtalálják, hogy bejussanak például a lakásba.

De említhetnénk az ázsiai márványospoloskát is, amely a nappalok rövidülésével és a hőmérséklet csökkenésével szintén alig várja, hogy az ember legnagyobb bosszúságára annak közelében, egy meleg, száraz helyiségbe bejutva teleljen át.