Menny és pokol.
Ha a németországi Münster városában járunk és a Szent Lambert katedrálisnál állva egy kicsit tekergetjük a nyakunkat, 3 vasketrecet vehetünk észre, ahogy a templomtoronyból lógnak lefelé.
A ketrecek szerencsére ma már üresen állnak, de 500 éve még 3 lázadó megcsonkított, véres, rothadó holttestét rejtették, a történelem legbrutálisabb protestáns forradalmának szörnyű emlékét.
A 16. században Münster városát Franz von Waldeck választott alpüspök vezette. Waldeck katolikus volt, de minden vallást tolerált addig, amíg az keresztény eredettel rendelkezett. Ez a félreérthető hozzáállás a városba vonzott rengeteg reformátust is, akik így fenyegetések nélkül gyakorolhatták vallásukat.
Ennek fényében érkezett Münsterbe egy holland férfi, bizonyos Johan Beukelszoon, aki hallotta, hogy a város barátságos az anabaptistákkal szemben. Az anabaptisták úgy vélik, hogy csak a felnőttek keresztelkedhetnek, a csecsemők nem. Abban is hisznek, hogy minden ember egyenlő és a vagyont el kell osztani.
Az érkező Leideni János – ahogyan mindenki nevezte – rengeteg hívet talált, akiket lázba hoztak az új elképzelések. Nem tartott sokáig, hogy behálózza a helyi prédikátorokat, akikkel együtt kezdte terjeszteni nézeteit, bírálva a katolikus doktrínákat. Az Észak-Németországban szétosztott brosúrák révén a régió szegényeit arra buzdították, hogy csatlakozzanak Münster lakosságához, osztozzanak a város gazdagságában és azokban a lelki előnyökben, amik a kiválasztottaknak járnak. A toleráns város megváltozott.
Waldecket és a városvezetést eltávolították és helyükre új elöljáró került. A hitetleneket kikergették otthonaikból, az ingatlanjaikat elkobozták. Helyettük azokat az anabaptistákat költöztették be, akik a környező falvakból özönlöttek be nagy számban. Kötelező lett az újrakeresztelkedés, bevonták a pénzt, tilos volt ingatlant birtokolni, a könyveket elégették.
Leideni János vezetővé nevezte ki magát, királyi módra viselkedett. Királyi ruhát varratott magának, miközben a követőit arra szólította fel, hogy meztelenek legyenek a második eljövetelre készülve. Kötelezővé vált a poligámia, Jánosnak például 16 felesége volt. A triviális bűncselekmények miatt végrehajtott halálbüntetés a mindennapok részévé vált. Mindeközben a polgárok éheztek, kiapadtak az élelmiszerkészletek.
Több mint egy év törvénytelenség után Waldecknek sikerült visszavennie a várost a lázadók kezéből. 1536 januárjában Leideni Jánost, Bernhard Knipperdollingot (az új városvezetőt) és egy prominens követőt, Krechtinget nyilvánosan megkínozták és kivégezték a város piacán. A holttestek egy koporsóméretű ketrecbe kerültek, amiket aztán kilógattak a katedrális ablakából, hogy mindenki lássa, hogy járnak a bűnösök. 50 évig ott csüngött a borzalmas mementó.
Forrás: www.amusingplanet.com
