Cseles tapsifülesek.
Az idősebbek még tudják, hogy Berlin nem is olyan régen két részre oszlott: Kelet-Berlint és Nyugat-Berlint egy 155 km hosszú betonfal választotta el egymástól. Még a családtagok sem járhattak át egymáshoz, famíliák éltek kettészakadva a fal két oldalán. A határsáv kaviccsal és homokkal volt felszórva, hogy meglátszódjanak a lábnyomok és lehetetlenné váljon bármilyen szökési kísérlet sikeres teljesítése. Aki mégis próbálkozott, az vérebekkel és fegyveres határőrökkel találta szemben magát.
Miközben a berlini fal lehetetlenné tette az embereknek, hogy átjárjanak a két városrész között, a nyulak ügyet sem vetettek az akadályra: a fal alatt lyukat ásva simán átszöktek keletről nyugatra. Mindkét oldal lakói figyelemmel kísérték a tapsifüleseket, mert az állatok az egykori szabadságra emlékezették őket.
A berlini fal 1990-ban leomlott, a nyuszik pedig a parkokban, kertekben, bokros területeken kerestek menedéket. A legtöbb nyúl a nyugati városrészben talált otthonra.
A nyuszik emlékére 1999-ben egy berlini művész, Karla Sachse 120 nyuszi sárgaréz sziluettjét applikálta az aszfaltba és a járdalapokba a város Chausseestrasse körüli területén, az egykori határátkelők közelében. A projekt ‘Kaninchenfeld’ néven futott, ami magyarul nyulak mezejét jelenti.
Sajnos a sárgaréz nyuszik közül már jó néhány tönkrement, eltűnt. Számos állatka egy új réteg aszfalt alatt végezte, mások a felújítások, átépítések áldozatai lettek.
Forrás: www.amusingplanet.com
