Dombokon ülő házikók.
Németország északnyugati partjainál, az Északi-tenger melléktengerében, a Watt-tengerben közel tucatnyi, extrém alacsony fekvésű szigetecskét találunk. A Halligen vagy Hallig-szigetek csupán néhány méterrel magasodnak a tengerszint fölött, így minden télen, amikor a vízszint megemelkedik, ezek a földdarabok is jórészt víz alá kerülnek. A középkorban még sokkal nagyobb számú szigetecske létezett, de a tengerszint emelkedésével számtalan lakatlan földdarab tűnt el örökre a hullámok alatt, így mára mindössze tíz maradt.
Az alig ismert szigeteken nagyon gyér a lakosság sűrűsége.
Minden ház egy mesterséges dombocskán, az ún. warft-on épült, ami biztonságban tartja az építményt a vízzel szemben. Az időszakos áradások idején minden kis wraft egy szigetecskét képez, nem kerül teljesen víz alá.
A vikingek idején a Halligen sokkal stabilabb élőhelynek számított és folyamatosan lakott is volt, de a letelepedők már akkor is a halmokra építkeztek, mivel a magasabban fekvő területeket mezőgazdasági célokra használták. A lakosok a házaikat töltésekkel és halmokkal védték, míg az alacsonyan fekvő területeket lecsapolták és bevetették vagy legelőként hasznosították az állatok számára.
Néhány kis szigetecske összeköttetésben áll a szárazfölddel, utakon és keskenynyomtávú vasúton keresztül, utóbbin a lakosok a saját privát kis vagonjaikkal közlekedhetnek. Eredetileg a szél hajtotta a vonatkocsikat, de napjainkban már dízellel működnek.
A szigetek fő bevételi forrása a szarvasmarhatenyésztés és a turizmus.
Sokan hirdetnek sétát az ár-apály partokon, ez népszerű a holland és német idelátogatók között. A földdarabok közül csak ötnek vannak lakói, a többi a Schleswig-Holsteinisches Wattenmeer Nemzeti Park részét képezi. Hallig Habel, a legkisebb sziget például madárparadicsom, ornitológiai megfigyelőállomással.
Forrás: www.amusingplanet.com
