A víz az úr.
Cseppet sem bizalomgerjesztő, hosszú bambuszhíd vezet a Mekong folyó örvénylő, zavaros vize felett, Kambodzsa keleti részén, a folyó közepén fekvő Koh Pen szigetig, amit az ország hatodik lenagyobb városával, a nyugati parton fekvő Kampong Cham-mal köt össze.
A bambuszhíd szezonális: minden egyes évben a száraz évszakban építik meg, amikor a Mekong vízszintje lecsökken és annyira sekély lesz, hogy a kompok nem tudnak járni rajta.
Aztán az esős évszak kezdetén, mielőtt a folyó elnyeli, a hidat kézzel elbontják és tárolják vagy más építkezésnél használják fel az anyagokat. A megemelkedett vízszint mellett már nem tudna a híd túlélni, ekkor már a csónakok, kompok segítségével közlekednek az emberek.
Amikor elérkezik az idő, először magas bambusz oszlopokat döngölnek le a folyó medrébe és egy réteg hasított bambusz szőnyeget helyeznek rá, hogy felületet létesítsenek. Az alapot több különböző szögben álló bambuszrúd erősíti. A híd erős és széles, a könnyebb járműveket is elbírja, noha egyébként úgy fest, mint egy gyufaszálakból épült tákolmány.
Mivel a bambusz nem törik, hanem hajlik a nyomás alatt, egy autó vagy motor áthaladásakor is rugalmas marad, ugyanakkor olyan érzés, mintha hullámozna alattunk az egész építmény. Ezenkívül zörög is és igazából egyetlen rúd sincs vízszintben, így ez meglehetősen rázós, csúszós és göröngyös az utazás. Ehhez társulnak a járművek által generált lökéshullámok.
Mégis, több ezer turista érkezik ide minden évben csak azért, hogy bevállalja az adrenalinlöketet és átkeljen a hídon. A helyieknek nem drága áthaladni rajta, ám az utazóknak negyvenszer annyit kell fizetniük az élményért.
A bambusz hidat évtizedek óta újra és újra megépítik, de idén márciusban alig 2 km-re délre egy betonhidat adtak át. Még nem tudni, hogy lesz-e újra bambuszhíd, de mivel a helyiek félnek a turizmus hanyatlásától, elképzelhető, hogy a turisták miatt nem hagynak fel hídkészítés szokásával.
Forrás: www.amusingplanet.com
