A pingvinek aranyosak, ügyetlenül totyognak, és kiválóan úsznak. De van még egy tulajdonságuk, amire kevesen gondolnak: nagyon, de nagyon sokat piszkítanak. És most kiderült, hogy ez a pingvinkaka – hivatalos nevén guanó – nemcsak a kolónia szagviszonyait befolyásolja, hanem bolygónk klímáját is.

Gázos ügyek a jégen – Így befolyásolja a guanó a légkört

Egy friss kutatás szerint a pingvinürülék jelentős mennyiségű dinitrogén-oxidot (N₂O) – közismert nevén nevetőgázt – juttat a környezetbe. Ez az üvegházhatású gáz 298-szor hatékonyabb a hő visszatartásában, mint a szén-dioxid, és évszázadokig is megmaradhat a légkörben. A pingvinkolóniák közelében mért magas N₂O-szint tehát meglepő, de fontos adat a klímamodellek számára.

Mi okozza ezt a kibocsátást? A guanó nagy mennyiségben tartalmaz nitrogénvegyületeket, például ammóniát és húgysavat, amelyek a talajban élő mikrobák hatására dinitrogén-oxiddá alakulnak. Ez különösen erőteljes, ha az ürülék nedves és melegedni kezd – a nyári sarkvidéki hónapokban tehát ideális “laboratóriumi” környezet jön létre. A tanulmány szerint egy-egy nagyobb kolónia környezetében a nevetőgáz koncentrációja elérheti az ipari mezőgazdasági területeken mért értékeket is.

Mi köze van a guanónak a klímaváltozáshoz?

Hibásak a pingvinek? – Nevetőgázzal a klímamodellekbe

Mielőtt szegény pingvineket tennénk felelőssé a globális felmelegedésért, fontos tisztázni: a kibocsátásuk nagyságrendekkel kisebb az emberi tevékenységhez képest. Egyetlen tehenészet több N₂O-t juttat a légkörbe, mint egy egész császárpingvin-kolónia. Ugyanakkor a természetes források pontos ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy átfogó képet kapjunk az éghajlati folyamatokról.

A kutatás azért is különösen érdekes, mert az Antarktisz hosszú ideig viszonylag érintetlen ökoszisztémának számított, ahol a természetes biológiai folyamatok hatását ritkán vizsgálták ilyen mélységben. A pingvinek ürüléke azonban olyan intenzív lokális hatásokat vált ki, amelyek hatással lehetnek a mikrobaközösségek összetételére, a talaj savasságára, sőt a növényzet megjelenésére is.

Mi köze van a guanónak a klímaváltozáshoz?

Természetes indikátorok – Mit tanítanak nekünk a pingvinkolóniák?

A kutatók szerint a pingvinek nemcsak klímakutatási szempontból érdekesek. Mivel több évtizede megfigyelés alatt állnak, a kolóniák változásai pontos indikátorai lehetnek a környezeti változásoknak is. Például, ha megváltozik a guanó összetétele vagy elhelyezkedése, az jelezheti a táplálékforrások eltolódását, az állomány csökkenését vagy az élőhely átalakulását.

Ráadásul a guanó összegyűjtése és vizsgálata nem igényel drága műholdas technológiát vagy bonyolult műszereket – egy mintavevő kanál és egy jó adag óvatosság is elég.

Tudományos tanulság – Miért fontos minden kis szagforrás?

A tanulmány tanulsága egyszerre tudományos és filozofikus: még az olyan ártalmatlannak tűnő jelenségek is, mint a pingvinek vécészokásai, részei lehetnek a bolygó összetett klímarendszerének. Ez nem azt jelenti, hogy a pingvinek tehetnek a globális felmelegedésről, hanem inkább azt, hogy még mindig sok olyan tényező van, amelyet figyelembe kell vennünk, ha valóban érteni akarjuk az éghajlat működését.

A jövőbeli kutatások célja az lehet, hogy más sarkvidéki és tengeri madárfajok ürülékének klímahatsait is feltérképezzék – és hogy megértsük, hogyan illeszkednek ezek a kis “gázforrások” a nagy globális képbe.

Mi köze van a guanónak a klímaváltozáshoz?

A pingvinek megmaradnak szupersztárnak

Szóval ha legközelebb egy természetfilmben látunk egy kolóniányi totyogó pingvint, gondoljunk rájuk nemcsak cukiságfaktorként, hanem mint ökológiai mérnökökre. A guanójuk szagos, ragadós és sokszor kellemetlen – de egyúttal fontos információforrás a klímakutatás számára.

A pingvinek tehát továbbra is maradhatnak a bolygó kabalái – csak mostantól kicsit tudományosabb tisztelettel nézhetünk rájuk, amikor épp hátrahagynak egy friss kupacot.

Forrás: Boyer, M., Quéléver, L., Brasseur, Z. et al. Penguin guano is an important source of climate-relevant aerosol particles in Antarctica. Commun Earth Environ 6, 368 (2025). DOI: https://doi.org/10.1038/s43247-025-02312-2