Csak nézünk, mint a moziban?

30 évvel ezelőtt a svájci művész, Klaus Littmann rátalált egy megkapó rajzra, ami „A természet véget nem érő varázsa” címet viselte. A rajz, amely az osztrák művész és építész, Max Peintner keze munkáját dicséri, furcsa jelenetet örökít meg: a természet már annyira elkülönült a környezetétől, hogy pusztán a szórakoztatás céljából nézzük, mintha egy előadás része lenne.

Tekintettel arra, hogy napjainkban minden évben több millió hektárnyi erdőt veszítünk el, Peintner sajnos igencsak előrelátónak bizonyult.

„Teljesen lenyűgözött, amikor először láttam az 1970-71-es ceruzarajzot. Tudtam, hogy egy napon ez a rajz lesz a kiindulópontja egy nagyszabású művészi projektnek, amely közterületen valósul majd meg.” – mesélte Littmann.

Most, évtizedekkel később, Littmann egy installáció segítségével beteljesítette a látomást, a performansz „Az erdőkért: a természet véget nem érő varázsa” címet kapta.

Áttörve a művészet, az építészet és a természet közötti határokat, egy erdőt létesítettek a klagenfurti stadion közepén.

Közel 300 fa került elültetésre, némelyikük 6 tonnát is nyom, ezzel a mű Ausztria legnagyobb köztéri installációja is egyben. A klímaválság és az erdőirtás időszakában ez egy igazán egyedi módja annak, hogy felhívja a figyelmet az erdők és a fák fontosságára. Fontos üzenetet közvetít: eljöhet a nap, amikor az oly természetesnek vett növényzet eltűnik, vagy csak már különleges helyeken lesz látható, ahogyan például a zsiráfok manapság az állatkertben.

Az erdei projekt felügyeletét a tájépítész Enzo Enea és cége végzi. Számtalan fafaj került a minierdőbe, így például közönséges nyír, éger, amerikai rezgőnyár, fehér fűz, gyertyán, mezei juhar, és kocsányos tölgy. A performansz szeptember 8-án nyitotta meg kapuit, és október 27-én zár.

Littmann bevallása szerint nem olyasvalamit akart létrehozni, ami meghatározatlan ideig tart, hanem olyasmit, amelynek képe örökre beleég az agyunkba.

Szerencsére azonban a fák élete itt nem fog véget érni, az installáció bezárásával átkerülnek egy közeli parkba, ahol a Földünk és környezetünk részeként élhetik tovább az életüket.

Forrás: www.treehugger.com, képek: Gerhard Maurer/forforest.net