A túlélés érdekében.
Valószínűleg nincs ember, aki úgy vélekedne, hogy a bogarak érzik a fájdalmat. Ezért például a tudományos vizsgálatoknál sem alkalmazzák ugyanazt a védelmet, mint a gerinceseknél (nem altatják őket, nem kapnak fájdalomcsillapítót sem).
Ez e vélekedés azonban most megdőlhet, miután a Proceedings of the Royal Society B tudományos folyóiratban megjelent tanulmányban három kutató azzal érvel, hogy a rovarok kontrollálják a nocicepciónak (fájdalomérzetnek) nevezett biológiai viselkedést. A nocicepció a potenciális vagy tényleges káros ingerek érzékelése, a gerinceseknél is hasonlóan zajlik ez a folyamat.
Noha a fájdalomérzet és a fájdalom nem egy és ugyanaz, nincs teljes képünk a kettő összefüggéséről az állatokban. A szerzők —Matilda Gibbons, Sajedeh Sarlak, and Lars Chittka—úgy vélekedtek, hogy a fájdalomérzet feletti csökkenő kontroll egyben a fájdalom csökkenő kontrollját jelzi.
A nocicepció kontrolljának csökkenése alapvető a túlélésben. Egy jó példája ennek az, amikor az állat megsérül a harc során. Amikor még a viadalban van, a nocicepcióval járó folyamatok mérséklése lehetővé teszi számára, hogy a harcra összpontosítson és ne vonja el figyelmét a sérülés. Mikor a harc véget ér és az állat biztonságba kerül, engedélyezi a nocicepcióval járó folyamatok térnyerését, ez lehetővé teszi az állat számára, hogy felmérje a sérülés súlyosságát.
A kutatók a rovarok traumatikus eseményekre adott válaszát nézték, azt figyelve, hogy ugyanazt a magasszintű alkalmazkodást mutatják-e fájdalmas szituációkban Úgy találták, hogy a rovarok bizonyos neuropeptideket termelnek, amelyek fájdalom szupresszorként viselkedhetnek, ahogyan az emberek is opiátokat termenek bizonyos helyzetekben. Azt is megfigyelték, hogy amikor fenyegetettséggel néznek szembe, sokkal érzékenyebbé válnak. A kutatások során muslincákat ismétlődően hőségnek tettek ki, ők pedig egyre gyorsabban reagáltak a hőhatásokra.
Közismert, hogy párzáskor az imádkozó sáska hímjét megeszi a nőstény. Ez látszólag a fájdalom hiányára utal, de elképzelhető, hogy egyáltalán nem erről van szó. A furcsának tűnő válasz valójában az utódokat tartja szem előtt: a tápanyagban részelő nőstény utódai életképesebbek lesznek. Vagyis a rovarok a fajfenntartás érdekében előnyben részesítenek más szükségleteket, ezért csökkentik ilyenkor a fájdalomérzetet.
A tanulmány összegzi, hogy nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a rovarok fájdalmat éreznének, de az új ismeretek fényében ennek kimondására további vizsgálatokat javasolnak.
Forrás: mymodernmet.com
