Sztyeppéken élő fajok versengenek.
A Vadonleső Közössége Természetvédelmi Egyesület és a Magyar Biológiai Társaság közös munkájának eredményeként idén is meghirdetésre került az Év vadvirága szavazás. Ezúttal a szavazásra jelölt fajok főként a szárazabb, sztyeppi élőhelyekhez kötődnek, így megtalálhatók sztyeppréteken, sztyeppcserjésekben és erdős sztyeppréteken egyaránt.
A szavazás 2022. december 6-ától 2023. január 5-éig tart. Ismerjük meg jobban az idei jelölteket:
Borzas len
A borzas lennel hazánkban száraz gyepekben, sztyeppréteken, meszes homokpusztagyepekben, ritkábban száraz tölgyesekben találkozhatunk. A kopaszlevelű alfaja gyakran homokpusztákon fordul elő. Mészkedvelő faj. Az Északi-Középhegységben és a Duna-Tisza-közén gyakoribb, az ország nyugati részén ritkábbnak mondható.
50–80 cm magas, felegyenesedő szárú évelő növény. A subsp. hirsutum alfaj szára és levelei pelyhes-bozontosak, levelei tojásdadok, elliptikusak. A subsp. glabrescens alfaj levelei viszont kopaszak, a szár is kopaszodó vagy rányomottan szőrös és a levelei keskenyebbek. A virágok álfüzért alkotnak. A virágaiban 5 liláskék szirom található, a csészelevelek mirigyes szélűek. Május és július között virágzik.
A subsp. glabrescens alfajt hazánk kitűnő botanikusa, Soó Rezső írta le, pannóniai bennszülött alak.
A hazai kék virágú lenfajoktól könnyen elkülöníthető, mivel csak ennél mirigyes a csészelevél széle, illetve a szára is csak ennek szőrös, innen ered magyar és tudományos nevében szereplő borzas (hirsutum) fajnév.
Hazánkban 1993 óta védett, természetvédelmi értéke 5000 Ft.
Tarka nőszirom
A Fekete-tenger vidékétől a Kárpát-medencéig, illetve azon valamelyest túl Csehországban és Németországban is megtalálható. Elterjedésének súlypontja hazánkban az Északi- és a Dunántúli-középhegységre esik.
Tölgyesek szegélyén, bokorerdőkben, sztyeppcserjések és sztyepréteken fordul elő. Alföldi pusztai tölgyeseink egyik maradványnövénye, az Északi-középhegység andezit sziklakibukkanásain pedig a szintén reliktumnak tartott sziklai gyöngyvessző-cserjések egyik jellemző faja.
Az akár 50 cm magas szárán fejlődő virágai sárgák, külső leplei pedig feltűnő ibolyás vagy vörösbarna erezetűek. Rövid ideig, alig néhány hétig virágzik. Virágzási ideje a melegebb és alacsonyabb régiókban májusra esik, míg magasabb területeken, például a Bükk-fennsíkon, ez júniusra eshet.
Árnyas helyen virágai csak ritkán fejlődnek, kiemelkedő erű leveleiről azonban kis gyakorlattal szinte egész évben felismerhető.
Hazánkban 1982 óta védett, természetvédelmi értéke 5000 Ft.
Selymes peremizs
Kelet-európai faj, melynek elterjedési területe a Kaukázus vidékétől a Balkán-félszigetig és a Kárpát-medencétől kissé nyugatra eső területekig tart. Hazánkban elterjedése igen korlátozott: míg a Dunántúli-középhegységben és az Északi-középhegység déli peremein gyakori, ezektől kicsit távolodva már igazi ritkaságnak számít.
Igazi melegkedvelő sztyeppi faj. Száraz gyepekben, sziklagyepekben, erdőssztyepréteken fordul elő. Gyakran több négyzetméteres foltokat alkot, ám az egyedek közül minden évben csak néhány virágzik, sőt árnyas, beerdősödött élőhelyen a virágzása elmarad. Míg tőlevelei arasznyinál alig nagyobbak, virágzó szára 20–30 cm magasra is megnőhet.
Latin neve (oculus-christi = Krisztus szeme) feltűnő, nagy sárga virágaira utal. Jellegzetes erezetű nyeles tőleveleiről pedig az év szinte bármely időszakában megismerhető. Tő- és szárlevelei selymes szőrűek, e tulajdonságáról nyerte magyar nevét.
Hazánkban 1988 óta védett, természetvédelmi értéke 5000 Ft.
Forrás és szavazás itt: Az év vadvirága szavazás
