Hegyek között, völgyek között.
Az UNESCO Világörökség részét képező semmeringi vasút 41 km-en keresztül kanyarog a hegyek között, lenyűgöző tájakon át. Az 1848 és 1854 között épült vasútvonal a mérnöki tudományok diadalmenete. Az alagutak és a viaduktok magas minősége még ma is biztosítja a vonal működését. A vasúthoz tartozó számos kis épület is megőrzendő értéket jelent.
Az Ausztriában futó vasúti pálya kiemelkedő egyetemes örökségünk. A sínek Gloggnitz állomástól futnak Mürzzuschlag állomásig, összesen 460 méter szintkülönbséget leküzdve.
A semmeringi volt Európa első hegyi vasútja. Tervezője és az építés irányítója, Carl Ritter von Ghega mérnök előzetesen Nagy-Britanniába és az Egyesült Államokba utazott, hogy terveket készítsen. Az alagutak és viaduktok építésénél 20 000 ember dolgozott hat éven át, ami műszaki és munkaszervezési szempontból is nagy teljesítményt jelentett.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A vasútvonal 4 szakaszra osztható, ezeket szabdalja 14 alagút, összesen 1477 méter hosszan, ami közel egytizedét teszi ki a pálya teljes hosszának. A 6 nagy viadukt között kétszintes is akad, emellett a pálya része 118 kisebb íves híd és 11 vasból készült híd. A legtöbb alagútbejárat egyszerű, de monumentális, különféle díszítésekkel.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
1854. május 16-án I. Ferenc József császár együtt utazott a vasútvonalon a tervezővel, majd nem sokkal később, július 17-én adták át a teljes vonalat. Bár az 1950-es évek villamosítása óta a vonal sokat változott, a korabeli mélyépítési munkák színvonala megkérdőjelezhetetlen. Az összkép továbbra is változatlan, annak ellenére, hogy egyes elemek elhasználódtak, kicserélődtek, modernizálódtak vagy az üzemeltetéshez, a technikához és a változatos körülményekhez igazodtak. A fejlődést jól szemlélteti, hogy 1860-ban a menetidő 2 óra 4 perc volt, ez 1938-ban 1 órára, 1990-re 42 percre rövidült.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A szerelvény a hágókkal, sziklafalakkal szabdalt, meredek térségében halad, igen nehéz terepviszonyok és jelentős szintkülönbségek legyőzésével. A semmeringi vasutat már az építésekor tájépítészeti objektumnak tekintették, vagyis arra törekedtek, hogy a műszaki alkotás harmonikusan illeszkedjen a természethez. A vonal meghatározó tájépítészeti elemeit jelenti az 55 őrház, amelyek közül 47 ma is fennmaradt. A karakteres házikók egykoron a vasúti őr és családjának lakhelyét is jelentették, ma műemlékvédelem alatt állnak. A zord, alpesi tájba harmonikusan illeszkedtek a később épült, századfordulós villák és szállodák is.
Forrás: whc.unesco.org
