Sérülékeny növénykék.
A pilisi len, pilisszentiváni len vagy dolomitlen (Linum dolomiticum) kizárólag Magyarországon, azon belül is csak egy Pilisszentiván melletti, kb. 10 hektárnyi dolomittörmelékes sziklagyepen, a Kis- és Nagy-Szénás lejtőin él. A bennszülött fajt Borbás Vince, a 19. század egyik úttörő botanikusa írta le 1897-ben.
A mindössze 10-20 cm magasságúra növő, évelő törpecserje általában májusban hozza napsárga, nagy virágait. Termése tízrekeszű kerek tok, a magokat állatok terjesztik. Tövén sűrű, meddő tőrózsákat találunk.
A faj több foltban, igen változatos élőhelyeken fordul elő, egyedei a nyílt, murvás felszínektől kezdve egészen az árnyas erdőszegélyekig megtalálhatók. Sajnos az utóbbi évtizedben az állománya jelentősen csökkent, az egyedek fele eltűnt. Ez a klimatikus okok mellett (kevés csapadék, forróság) visszavezethető az újulat hiányára, illetve ezzel párhuzamosan az idős egyedek pusztulására is. A taposás, a technikai sportok és a nyomukban fokozottan fellépő erózió a helyzetet tovább rontja, különösen a fiatal, 1-2 cm-es, sérülékeny egyedek esetében.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság a pilisi len élőhelyén jelenleg is számos beavatkozást végez a faj fennmaradása érdekében. Ezek közül kiemelkedőek a magvetéses kísérleti beavatkozások, valamint a tájidegen fekete fenyő eltávolítása azokon a helyszíneken, ahol annak vastag tűavara és árnyékolása a faj fennmaradását veszélyezteti.
A virágzó növény és a terület bemutatására a nemzeti park szakemberei szervezett túrákat, szakvezetéseket indítanak az érdeklődőknek annak érdekében, hogy minél kevesebb bolygatás, taposás érje a növényeket. A virágzás időszakában fokozottan ellenőrzik az ide érkezőket, biztosítva ezzel a faj fennmaradását is. Felhívják a figyelmet arra, hogy az utakat elhagyni, szemetelni, a területet kerékpárral látogatni még vezetett túrák keretében sem szabad.
A pilisi len 1979 óta fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 ezer Ft. Magmintáit a tápiószelei génbankban őrzik.
Forrás és kiemelt kép: www.dunaipoly.hu
