Ez az igazi lóerő!
Mielőtt a különféle üzemanyaggal működő motorok kényelmessé tették a hajózást, a bárkákat, uszályokat vagy kézzel kellett hajtani evezők segítségével, vagy valamivel (valakivel) vontatni kellett őket. Számos európai országban, így például Hollandiában vagy az Egyesült Királyságban, de Németország, Franciaország egyes részein is a lóvontatású hajók terjedtek el. Lovak, néha öszvérek vagy szamarak haladtak a csatornák, folyók mentén, maguk mögött kis hajón utasokat vagy árukat húzva. A vízen közlekedő jármű súlya akár ötvenszer akkora is lehetett, mit egy szárazföldön haladóé, elbírta az állat.
Hosszú időn keresztül a hajókat emberek húzták, mivel számos folyópart magánterületnek számított, és nem volt az állatok számára kialakított járda vagy út a széleken.
Csak a 18. század második felében kezdtek olyan utak épülni, amelyeket az állatok is használni tudtak. Hamarosan a lóvontatta bárkák váltak az utasszállítás leghatékonyabb eszközeivé, de leveleket, kisebb árukat is szállítottak így. Az ipari forradalom idején Nagy-Britanniában, amikor nagy tömegben kellett az árukat mozgatni, a lóvontatta uszályok végezték a feladatot.
Az 1770-es évektől az 1830-as évekig a szigetországban intenzív csatornaépítés folyt, több ezer km-nyi vízhálózat épült, a társaságok között őrült verseny és rivalizálás folyt. Ezek a 18. századi csatornák azonban nagyon keskenyek voltak és csak a 2 méternél nem szélesebb hajók tudtak rajtuk közlekedni. Számtalan innovatív megoldással próbálták megakadályozni, hogy a vontatást végző lovak kötele ne gabalyodjon össze, ahogy a partokon, csatornák és hidak alatt közlekedtek. Azokon a helyeken, ahol az állatoknak oldalt kellett volna váltaniuk, váltóhidakat vagy rámpás megoldásokat alkalmaztak, így a vontatókötél lecsatolása nélkül tudták a lovak a munkát folytatni. Több híd alatt futott olyan utacska is, ahol a vontatást végző állatok közlekedtek.
Ha a híd nem rendelkezett semmilyen megoldással sem, a lovat lecsatlakoztatták a hajóról és a hajósoknak át kellett lábbal lökniük magukat a csatornán, mégpedig úgy, hogy a hátukra fekve a lábakat feltéve tolták át a hajót. Ez nem volt veszélytelen mutatvány.
Hollandiában, ahol a csatornahajózás igen fontos volt mindig is, a lóval vontatott hajók már egy évszázaddal korábban megjelentek, mint az Egyesült Királyságban. Ezeket trekschuit-nak, uszálynak nevezték. Az első trekschuit 1632-ben Amszterdam és Haarlem között 30 utast szállított. A csatornát egyenes vonalban ásták, hogy a legrövidebb utat biztosítsa, de félúton másik hajóra kellett átszállni.
A 18. század fordulójára a kiterjedt hálózat minden fontos várost bekapcsolt Hollandia partmenti vidékén. A trekschuit kényelmes és olcsó volt, 7 km/h sebességgel lehetett így haladni.
A vasút elterjedésével egyre csökkent a lóvontatású hajók jelentősége, manapság már csak turista látványosságként üzemelnek például Foxton, Godalming, Tiverton, Ashton-under-Lyne, Newbury és Llangollen városában.
Forrás: www.amusingplanet.com
