A mindful eating nem egy újabb diéta, hanem egy olyan eszköz, amely az evéssel, ételekkel kapcsolatos saját egyedi érzéseinket, érzeteinket, szubjektív tapasztalatainkat hozza fókuszba.
A mindful eating gyakorlata segít az evéssel való viszonyunk javításában. A evéssel kapcsolatos döntéseinkben (mikor? mennyit? mit együnk?) fontos támaszaink az éhség-, és a teltségérzet valamint az evés során megélt elégedettség.
A mindful eating gyakorlata ítélkezéstől mentes, egyfajta objektív semlegességgel tekint az ételekre, az evéssel kapcsolatos viselkedési formákra, azaz nincs jó vagy rossz étel, és nincs jó vagy rossz döntés. Segíthet a túlevéses epizódok, illetve falászavar esetén a falási epizódok gyakoriságának, és az ezekben a helyzetekben elfogyasztott ételek mennyiségének csökkentésében.
Hogyan ne lépjünk idén is ugyanabba a (diéta)folyóba?
Az új év kezdete sokak életében az egészségük megőrzését szolgáló célok kijelölésével indul. Önmagában ez egy jó irány annak érdekében, hogy mind fizikailag, mind mentálisan jól vagy jobban érezzük magunkat, ugyanakkor fontos, hogy a céljaink számunkra reálisak legyenek, az ezekhez kapcsolódó stratégiánk megvalósítható legyen, és a megfelelő eszközöket alkalmazzuk a kijelölt céljaink eléréséhez.
Az év eleji diétarobbanásban azonban ezek a feltételek ritkán állnak össze. Gyakori, hogy ilyenkor olyan célokat tűzünk ki, amelyek számunkra nem reálisak – legyen szó akár fogyásról, akár valamilyen más, szándékaink szerint az egészségünket támogató célról, és az is gyakori, hogy ezekhez nem egy fenntartható, hanem valamiféle gyors megoldásokat ígérő, az egészségünkre inkább károsan ható stratégiát és eszközrendszert választunk.
A januári lendület kevesek életében tart tovább pár hétnél (esetleg hónapnál), aminek alapvetően a fentiek az okai: a kívülről magunkra húzott, gyors “sikereket” ígérő, az életünkkel, a testi működésünkkel nem összhangban lévő, a személyre szabottságot nélkülöző sablonmegoldások előbb-utóbb összefeszülnek a saját valós aktuális élethelyzetünkkel, és “kikopnak” az életünkből.
Amikor elérkezünk ehhez az állapothoz, akkor általában magunkat okoljuk a “kudarcért”, hogy “nem vagyunk elég kitartóak”, hogy “nincs elég akaraterőnk”, hogy “nem vagyunk elég fegyelmezettek”, pedig valójában nem ezek az okok állnak a háttérben, hanem inkább az, hogy akár a céljaink nem voltak reálisak, akár a kiválasztott stratégia és eszköztár nem volt személyreszabott, és így nem volt összeegyeztethető az aktuális helyzetünkkel, lehetőségeinkkel, szükségleteinkkel.
Ha azt szeretnénk, hogy az egészségmegőrzési célunkhoz kapcsolódó, adott esetekben új, az eddigi életünkben nem vagy kis mértékben jelenlévő szokásokat is tartalmazó szokásrendszer fenntartható legyen, akkor érdemes olyan célokat, stratégiákat és eszközöket keresnünk, kipróbálnunk és alkalmaznunk, amelyek nem kizárólag a külső elvárásokra, szabályokra támaszkodnak, hanem elsősorban az aktuális fizikai és mentális állapotunkra, jóllétünkre.
Az fenntartható egészségmegőrzés egyik ilyen pillére lehet a mindfulness, és ezen belül is a mindful eating, azaz a “jelentudatos evés” gyakorlata.
Mindfulness – tudatos jelenlét
Az utóbbi években egyre többet hallhatunk, olvashatunk a mindfulnessről. Az eredetileg a buddhista életszemléletből származó koncepció már egy ideje foglalkoztatta a nyugati kultúrák kutatóit, szakembereit, majd a tudományos érdeklődés a múlt század vége felé kapott nagyobb lendületet. A 2010-es évek elejére már több mint 1500 tudományos publikáció született a mindfulness és ennek klinikai alkalmazhatósága témájában. Ezek a kutatások többek között a mindfulness jóllétünkre kifejtett hatását vizsgálták, illetve hozzájárultak a test és tudat kapcsolatának, a stressznek, a fájdalomnak és egyes betegségek jobb megértéséhez.
A Cambridge Értelmező szótár szerint a mindfulness (fn): annak gyakorlata, hogy tudatában vagyunk a testünknek, elménknek és érzéseinknek a jelen pillanatban, ezáltal egyfajta nyugalomérzést elérve. Jon Kabat-Zinn amerikai professzor, a téma kutatásának és klinikai alkalmazásának egyik legismertebb szakértője szerint: a mindfulness a gyakorlatban a célzott figyelemből származó tudatos, ítélkezésmentes jelenlét az adott pillanatban.
A mindfulness technikákat egyre több területen alkalmazzák az egészség megőrzését támogató terápiás folyamatokban, amilyen pl. a Kabat-Zinn által jegyzett Mindfulness Alapú Stresszcsökkentő Terápia (Mindfulness-Based Stress Reduction Therapy – MBSRT) illetve egyes kognitív viselkedésterápián alapuló módszerekben.
A mindfulness koncepciójához kapcsolódó, az evéssel való viszonyunkat és így közvetlenül az evéssel kapcsolatos döntéseinket (mikor? mennyit? mit? együnk) segítő eszköz a mindful eating avagy jelentudatos evés.
Mindful eating avagy “jelentudatos evés”
Sokak számára az evés gyakran vagy akár dominánsan egy automatikus, nem fókuszáltan tudatos viselkedés. Míg emberként eredendően képesek vagyunk arra, hogy tudatosan figyeljünk az evésre az adott pillanatban, és a testi éhség- és teltségjelzéseinkre hallgassunk abban, hogy mikor és mennyit eszünk, bizonyos környezeti elemek és hatások, pl. kínálás, nagy kiszerelésű csomagolt élelmiszerek, éttermi adagok, kondicionálások (pl.: “Addig nem állsz fel az asztaltól, amíg…!”), figyelemelterelő tényezők – eltompítják vagy kiiktatják ezt a képességünket.
A jelentudatos evés gyakorlatában az evés során végig teljes mértékben tudatában vagyunk a folyamatnak, érzékelve mind az evéssel járó kellemes érzést, mind azokat a külső és belső tényezőket, amelyek hatással vannak az éhségérzetünkre és jóllakottságunkra, és az ételhez kapcsolódó vágyakozásra. Ebben a megközelítésben az evést, mint érzékszervi élményt tapasztaljuk meg tudatos, fókuszált odafigyelésen keresztül. A jelentudatos evés gyakorlatában a megfigyelő figyelmét az étel ízének, állagának, illatának, aromájának, színeinek tudatosítására, és az étel elfogyasztásához kapcsolódó testi érzetek (pl. éhség- és teltségérzet) és gondolatok felé fordítja. Ennek a folyamatnak alapvető jellemzője, hogy az étellel, az evéssel kapcsolatban bennünk megjelenő érzéseket, érzeteket, gondolatokat semlegesen, ítélkezésmentesen fogadjuk, azaz nincs jó vagy rossz megoldás.
Fontos kiemelni, hogy a jelentudatos evés gyakorlata nem egy újabb tiltólistákon, merev szabályokon nyugvó diétás, fogyókúrás rendszer, amelyet időszakosan fenntartva elérhetjük pl. fogyási célunkat, hanem egy olyan viselkedés, egyéni “itt-és-most” tapasztalat, amely a saját testi érzeteinkhez kapcsolódva segíthet minket az evés élményének megélésében, és ennek mentén az evéssel kapcsolatos döntéseink – mit? mikor? mennyit együnk? – meghozatalában, optimalizálásában.
A cikk szerzője: mdosz.hu
