Mi történik egy gyerekkel, ha attól tart, hogy a többiek nem fogadják el? Hogyan befolyásolja ez az iskolai teljesítményét, barátválasztását vagy akár a viselkedését? Egy friss amerikai kutatás ezekre a kérdésekre keresett választ, és meglepő összefüggéseket tárt fel.
A félelem formái: szorongás vagy számítás?
A Georgiai Egyetem kutatói kétféle visszautasítási érzékenységet azonosítottak:
– Elutasítástól való szorongás: azok a gyerekek, akik félnek attól, hogy kirekesztik őket, igyekeznek jobban viselkedni – betartják a szabályokat, jól tanulnak, és ritkábban keverednek konfliktusba.
– Elutasításra való számítás: akik eleve úgy érzik, hogy úgysem fogadják be őket, inkább ellenállnak a közösségi normáknak – nem akarják követni az iskolai szabályokat, vagy éppen nem érdekli őket, mit gondolnak róluk mások.
Ez a különbség meghatározó lehet abban, hogyan viselkedik egy gyermek a kortársai között.
Több mint 350 gyerek válaszolt
De mit is jelent pontosan a kirekesztés egy gyerek számára? Nem feltétlenül nyílt bántalmazásról vagy gúnyolódásról van szó – a kirekesztés lehet finom, alig észrevehető jelenség is. Például, ha valakit nem hívnak meg a közös játékba, rendszeresen kihagynak a csoportos feladatokból, nem válaszolnak az üzeneteire, vagy nem ülhet le az ebédlőasztalnál a többiek közé. Ezek az apró, ismétlődő élmények is mély nyomot hagyhatnak, és kialakíthatják a gyermekben azt az érzést, hogy nem tartozik igazán sehová.
A kutatás során negyedik és ötödik osztályos diákokat kérdeztek meg arról, hogy mennyire hajlamosak követni barátaik viselkedését különböző helyzetekben – például ha a tanulásról, trendek követéséről vagy épp csínytevésekről van szó. Az eredmények azt mutatják, hogy a belső érzelmi attitűd – vagyis a visszautasítástól való félelem típusa – jobban meghatározza a viselkedést, mint az, hogy milyen konkrét külső hatások érik a gyereket.
Barátság vagy megfelelés? – Amikor a gyerek a helyét keresi
Ez az életkor (9–11 év) egy különösen érzékeny időszak, amikor a gyerekek még tanulják, hogyan működik a társas világ. Melyik baráti körben hová tartoznak, hogyan szereznek elfogadást, és milyen viselkedéssel vívják ki mások figyelmét. A kutatás szerint sok gyerek nem tudatosan, hanem érzelmi biztonság iránti vágyból alkalmazkodik – vagy épp lázad a normák ellen.
Amit a felnőttek – és különösen a tanárok – tehetnek
A kirekesztés nemcsak az aktuális társas helyzeteket befolyásolja, hanem hosszú távú következményekkel is járhat. Egy gyermek, akit rendszeresen ér elutasítás, nagyobb eséllyel tapasztalhatja meg az alacsony önértékelést, a szorongást, az iskolai teljesítmény romlását vagy akár depresszív tüneteket is. A társas kapcsolatoktól való visszahúzódás, a túlzott megfelelni vágyás vagy épp az agresszív viselkedésformák gyakran ezekből az élményekből erednek. Ezért is kiemelten fontos, hogy a felnőttek – szülők, pedagógusok, segítők – észrevegyék a háttérben meghúzódó érzelmi okokat. A pedagógusok kulcsszerepet játszanak abban, hogy befogadó, biztonságos közösséget építsenek. Például:
– Figyelhetik, kik maradnak rendszeresen magukra, és segíthetnek a kapcsolódásban.
– Tudatosan alakíthatnak változatos tanulópárokat és csoportokat, hogy mindenki esélyt kapjon a közösségi élményekre.
– Megtaníthatják a gyerekeknek az empátiát és az elfogadást – például beszélgetésekkel, közös élményekkel, osztályszintű szabályalkotással.
– Reagálhatnak a finom, láthatatlan kirekesztésre is: ha valakit rendszeresen kihagynak, vagy “láthatatlanná” válik.
A tanár mint közösségi vezető nemcsak tananyagot közvetít, hanem értékrendet is – és ebben a befogadás és elfogadás modellezése talán a legfontosabb eszközük. és támogató módon reagáljanak.
Ha jobban megértjük, hogy egy gyerek miért viselkedik úgy, ahogy – például mert fél a kirekesztéstől –, könnyebb támogatni őt abban, hogy egészségesebb kapcsolatokat építsen. Fontos, hogy ne csak a viselkedést nézzük, hanem a mögötte rejlő érzelmi mintákat is. Egy gyerek, aki „túl jól viselkedik”, lehet, hogy retteg attól, hogy nem fogják szeretni. Egy másik, aki dacol, talán már meg is győzte magát arról, hogy úgysem fogadják el.
Nem mindig a látható viselkedés a lényeg
A gyermekek társas alkalmazkodása sokkal mélyebb folyamat, mint elsőre tűnik. A visszautasítástól való félelem – akár szorongás, akár beletörődés formájában – döntő hatással van arra, hogyan viselkednek a kortársaik között. Ha ezt megértjük, már nem csak a viselkedésre, hanem a gyermek valódi szükségleteire is tudunk reagálni.
Forrás: Moore, M. M., & Underwood, M. K. (2024). Fear of rejection significantly impacts how children behave in peer groups. Developmental Psychology, https://doi.org/10.1037/dev0001702
