Tobozok emlékbe.
Ausztráliában számos háborús emlékhelyen fenyőfát találunk. Ezek az ún. Magányos Fenyők mind visszavezethetőek egy közös ősre, egyetlen fára, így az egyik legvéresebb hadjáratnak állítanak emléket.
1915-öt írtunk, az I. világháború még tombolt, amikor a Magányos Fenyő csatájára került sor egy fennsíkon a törökországi Gallipoli mellett. A szövetségesek helyzete nem volt túl rózsás az Oszmán Birodalommal szemben, ezért elhatározták, hogy elvonják a törökök figyelmét.
1915. augusztus 6-án az ausztrál hadosztály jelentős offenzívát indított azon a fennsíkon, amit valaha fenyők ezre borítottak, de addigra már csak egyetlen fenyő állt, mivel a többi törzset a törökök kivágták, hogy megerősítsék a lövészárkaikat. A csatában azonban később a Magányos fenyő is darabokra tört.
Az ausztrál erőknek mindössze 20 percre volt szükségük ahhoz, hogy a török védelmet áttörjék, de a harc még 4 napig tartott. A bonyolult és szűk lövészárkok labirintusában szemtől-szembe harcoltak a katonák, a félhomályban nem merték a gránátvetést megkockáztatni. 2300 ausztrál és 7000 török katona vesztette életét.
Miután a harcok abbamaradtak, néhány ausztrál katona tobozokat gyűjtött azokról a levágott ágakról, amelyekkel a törökök a lövészárkokat fedték a és Ausztráliába is magukkal vitték a szerzeményüket.
Keith McDowell a hátizsákjában hozott haza egy tobozt, amit aztán a nagynénjének adott ajándékba Victoria államban. Néhány évvel később a nagynéni elültette ezt a tobozt és 4 magonc nőtt belőle, amiket 4 különböző helyre ültettek, háborús emlékek színtereire.
Egy másik katona, Lance Corporal Benjamin Smith a megszerzett tobozt az édesanyjának küldte haza a távoli kontinensre. 13 évvel később az anya megpróbált magoncot nevelni róla, és két kis fácska megmaradt, ezeket is emlékhelyekre vitték.
Azóta is, minden évben szaporítóanyagot gyűjtenek ezekről a fenyőkről és a csemetéket elültetik Ausztrália-szerte, az egykori hős csata emlékére.
Forrás: www.amusingplanet.com
A kiemelt kép illusztráció.
