Pedig megpróbálták megnevelni.
Felmerült már valaha benned a kérdés, hogy miért nem háziasították a zebrát? Miért él kizárólag vadon ez a csíkos állat, miközben a hozzá formára igencsak hasonló ló és szamár már régen az ember mellett szolgál? Nos, eláruljuk!
A zebra sörénye és farka igazából jobban hasonlít a szamáréhoz. A három állat (zebra, ló, szamár) közös őssel rendelkezett, de a szamár és a zebra közelebb állnak egymáshoz a rokonságban.
A mai háziasított lovak vad ősét (Equus ferus) először a nyugat-eurázsiai vad sztyeppéken domesztikálták. A lovakat kezdetben a húsukért tartották, később alakult ki a szerepük a közlekedésben, ház körüli munkákban és a harcokban. Tudjuk, hogy azóta az emberiség történelmében milyen fontos szerepet játszott és játszik ez az állat, úgyhogy felmerülhet a kérdés, hogy rokonát, a zebrát miért nem fogták munkára az idők során.
A magyarázat nem is olyan bonyolult: a zebra – élőhelye sajátosságai miatt – érzékeny, éber állattá vált. Gondoljunk csak arra, hogy lakhelyén oroszlánokkal, hiénákkal kell együtt élnie, emiatt meglehetősen erőteljes védekezési reakciókra kényszerülhet. A zebra rúgása még egy oroszlán állkapcsát is képes összetörni. Vadul tud harapni, és le tud bukni a lasszók elől is.
Mindez azt jelenti, hogy a zebra nem igazán emberbarát, és nem felel meg a háziasítás követelményeinek. Hogy mik ezek? Például a hasznosság, könnyű nevelhetőség, emberszeretet. Be kell látnunk, hogy a zebra sajnos ennek épp ellenkezője: kezelhetetlen, makacs, önfejű faj. Őseink próbálták betörni és háziasítani, de rendre kudarcot vallottak.
Ami azt illeti, ezen nem csodálkozunk. Nekünk sem lenne kedvünk egy makacs csíkossal bíbelődni, miközben egy oroszlán lesne minket a közelből!
