Selyemkóró helyett inkább bazsarózsa legyen a kertünkben.
Sokat hallhattuk mostanában ezt a szót: özönnövény, azonban nem mindenki tudja, hogy ez mit is jelent. Egy most megjelent kiadványból, amelyet a Duna-Ipoly Nemzeti Park a WWF Magyarországgal együtt készített, kiderül.
A hasznos anyagból megtudhatjuk, hogy az özönnövények, azaz az idegenhonos fajok többségükben nem okoznak problémát, azonban kb. 10%-uk újdonsült hazájában olyan kedvező életfeltételeket talál, hogy agresszívan terjedni kezd, és nagy területeket képes meghódítani.
Ezek az idegenhonos növények gyakran azzal az előnnyel rendelkeznek, hogy újdonsült hazájukban nincsenek se károsítóik, se kórokozóik, azaz nincsenek természetes ellenségeik, amelyek korlátoznák a terjedésüket. A legtöbb inváziós faj esetében kimutatták, hogy a gyökereikből, lehullott lombjukból olyan anyagok oldódnak a talajba, melyek az őshonos fajok fejlődését gátolják. Mindezekhez jellemzően rendkívül sikeres szaporodási formák is társulnak (pl. sok magot hoznak, sarjakról, gyökérdarabokkal könnyen terjednek).
És hogy miért olyan hatalmas baj ez?
Azért, mert az ilyen növények betolakodnak az őshonosok közé, sőt, gyakran teljesen elfoglalják azok területét, és megszüntetik sok-sok őshonos növény- és állatfaj élőhelyét. Mindez az őshonos természeti értékeink megritkulásával vagy akár teljes eltűnésével járhat. Az élővilág változatosságát, a biológiai sokféleséget csökkentik.
Több fajuk egészségügyi kockázatot jelent, betegséget okoz, elég csak az Észak-Amerikából érkezett parlagfűre gondolnunk.
Meg kell említenünk az igen súlyos bőrirritációt okozó medvetalp-fajokat is, melyek érintése égési sérülésekre emlékeztető hólyagos sebeket okoz, de szembe kerülve akár vaksághoz is vezethet! Több özönnövény-faj gyomnövényként viselkedik, és a termesztett növények között, az erdőkben, szántókon és kertekben akár tömegesen is megjelenhet.
Ráadásul az ellenük történő védekezés hatalmas költségekkel jár.
Számos özönfaj igen szélsőséges helyeken is képes megjelenni, így pl. a bálványfa járdák, házfalak repedéseiben is megnő, ahol gyökereivel tetemes műszaki károkat okozhat.
Legtöbbször ezeket a növényeket mi telepítjük be hazánkba, akár tudományos célból botanikus kertekbe, akár a nyaralásból hazahozott ágacskákkal, magokkal, érdekességként.
Az esetek túlnyomó többségében azonban a betelepítés valamilyen gazdasági megfontolásból történik. Az újonnan behozott fajtól pl. nagyobb mennyiségű, vagy jobb minőségű faanyagot remélnek az erdészek, vagy látványosabb, érdekesebb dísznövényt a kertészek, esetleg jobb mézhozamot a méhészek, vagy egy új haszonnövényt a mezőgazdászok. Az esetek döntő többségében, amikor behoznak egy idegenhonos fajt, arról általában nem tudni, hogy invázióssá fog-e válni. Éppen ezért kell nagyon óvatosnak lenni, és inkább elkerülni az itthon még ismeretlen növények behozatalát és ültetését például a saját kertünkbe.
A legjobb, ha nem ültetünk ilyen fajokat.
Így megakadályozhatjuk, hogy kertünkből kiszabadulva kárt okozzanak hazánk gyönyörű és páratlan természeti értékeiben. Ha a területünkön megjelenik ilyen faj, akkor mihamarabb lépjünk fel ellene! Ha az özönnövény feltűnését időben észleljük, a kivágás, a kiásás vagy a kaszálás általában segít, de ha már túl nagy állománya alakult ki, akkor gyakran csak vegyszerrel lehet ellene sikeresen fellépni.
A most megjelent kiadvány hasznos javaslatokkal is szolgál.
Így például megtudhatjuk, hogy a selyemkóró helyett inkább kerti bazsarózsát célszerű ültetni, az észak-amerikai kisvirágú őszirózsák helyett például a kerti küllőrojt javasolható. A magas aranyvesszőt is kerüljük, válasszunk inkább kerti cickafarkot, a keskenylevelű ezüstfa helyett pedig a virágos kőris lehet jó választás.
Forgassuk a hasznos kiadványt, hogy minél kevesebb probléma legyen az özönnövényekkel a környezetünkben és a természetben!
