Adjuk vissza a mozgás szabadságát.

A fáramászás minden gyerek alapvető igénye, minden kicsinek minél többet kellene gyakorolnia a tevékenységet. Nemcsak fizikailag ügyeskednek, ahogy próbálnak feljebb kapaszkodni, de pszichikailag is jó lecke megoldani egy feladatot, segítség nélkül eljutni a felső ágakra.

Szomorú dolog, hogy sokan tiltják a fáramászást. Nem csak arról van szó, hogy egy arborétumban nem szabad mondjuk felmászni egy védett famatuzsálemre, hanem arról is, hogy sok szülő nem engedi a gyerekét ugrálni, homokozni, futni, énekelni, nehogy piszkosak legyenek, nehogy elessenek, nehogy valami baj történjen. Nem beszélve az iskoláról, sok helyen a szünetben sem szabad kimenni az udvarra, azok után, hogy egész órán mozdulatlanul ültek a gyerekek.

Újabb elrettentő példa született: London egyik kerületében, Wandsworth-ben az elöljáróságok nemrégiben olyan szabályokat terjesztettek elő, amelyek súlyosan korlátozzák a gyerekek szabadban való játéklehetőségeit. A parkban való viselkedés évszázados szabályait készülnek átírni, 49 „remek” javaslattal egészítenék ki azokat.

Ezek közül a legrosszabb az, hogy £500 (kb. 177 ezer Ft) büntetés jár a fáramászásért, azaz azért, ha egy 7 éves úgy viselkedik, mint egy 7 éves.

Te jó ég! A további szabályok kiterjednek a sárkányreptetésre, távirányítós hajókra, és a krikettre is, vagyis mindenre, ami bárkit zavarhat, bosszanthat a parkban.

Vajon hova vezet, ha folyton arról panaszkodunk, hogy a gyerekek nem töltenek elég időt a szabadban, miközben megtiltjuk nekik, hogy fára másszanak? Arról nem is beszélve, hogy vélhetően a gyerekek nem tartanak maguknál a zsebükben ennyi pénzt a parkban játszadozva. Ki fogja ezt kifizetni, a szülők? Akik így kényszerítve lesznek arra, hogy a saját gyerekeiknek tiltsanak meg dolgokat – hiszen nem kis büntetést vehetnek ezzel a nyakukba.

Természetesen a neveletlen, randalírozó, másokra nem figyelő gyerek „más tészta”. Itt nem erről van szó. Ne vegyük el a mozgás szabadságát a gyerekektől!

A társadalmunk és a gyerekek élete is egyre kontrolláltabb. Nem lehetnek pár percet egyedül, nem mehetnek az iskolába önállóan, nem hozhatnak saját kis döntéseket, nem játszhatnak kedvük szerint, nem jut idejük szabad mozgásra, kedvtelésre…

A helikopterszülők bizonnyal örülnek a szabálynak. Ők azok, akik minden pillanatban röpködnek a gyerekek körül, folyamatosan kontrollálják őket. Természetes, hogy mindnyájan féltjük a gyerekeinket, de nem csomagolhatjuk őket védőfóliába: muszáj megtanulniuk egyedül is boldogulni, megoldásokat keresni, és túljutni a veszélyeken. Csak így nyerhetnek elég önbizalmat és ügyességet.

Forrás: www.treehugger.com