Hegyi sószüret.
Peruban, Cuzco-tól 40 km-re északra, az inkák Szent Völgyében fekszik Maras városa, amely a közelében lévő sólepárló tavacskákról híres. Már az inka idők óta folyik itt a só lepárlása, kinyerése.
Több ezer egyenetlen, nagyjából négyzet alakú tó pöttyözi a domboldalakat.
Ezek a kis medencék még az inkák előtti időkben készültek, a Chanapata kultúrában i. e. 200 és i. e. 900 között. A rendkívül magas só tartalommal bíró Qoripujio forrás vizét az apró csatornák hálózatába irányítják, ezeket úgy építették, hogy a víz fokozatosan lefelé folyjon a több száz ősi, teraszos kiképzésű tavacskában.
Szinte mindegyik tó kisebb 4 m²-nél és egynek a mélysége sem éri el a 30 cm-t. A víz áramlását gondosan kontrollálják és figyelik a dolgozók. A tó vízszintje lassan csökken, így a víz a rengeteg ágacskán csordogál és lassan bejut a tavacska egyik oldalán lévő bevágáson keresztül.
Ahogy a víz párolog a száraz levegőben, úgy túltelítetté válik, a só kicsapódik és különböző méretű kristályokat hoz létre a tavacska földes oldalának és aljának belső felületén.
Ezután a felügyelő lezárja a tápláló ágat és engedi, hogy a tavacska kiszáradjon. Pár napon belül a munkás óvatosan lekaparja a megszáradt sót az oldalfalakról és a tó aljáról, egy megfelelő edénybe teszi és újra megnyitja a vízellátó rendszert.
A sómedencéket hagyományosan Maras lakói kapják, ha sót akarnak gyűjteni. Általában jó néhány nem használt tavacska is akad, a leendő sógazdáknak csupán egy jelenleg nem gondozott tavat kell találni, majd konzultálni a helyiekkel, megtanulni az alapvető fogásokat és már neki is láthatnak a munkának.
Forrás: www.amusingplanet.com
