Kék fény.

A Közép-Afrika erdeiben élő Pollia condensata (márványbogyó) kb. 1 méter magasra nő és akár 40 kicsi, ragyogó kék termést is hordozhat. Ha közelről vizsgáljuk a bogyókat, egészen úgy festenek, mintha metálkék festékkel lennének bevonva, mintha kis gyöngyök vagy apró karácsonyfa gömbök lennének.

Etiópiában, Mozambikban, Tanzániában, Ghánában már régóta ismert a márványbogyó fényes, szemet vonzó megjelenése miatt. A tudósok azonban csak néhány éve fejtették meg a ragyogás titkát. A Cambridge-i Egyetem kutatói olyan növényeket vizsgáltak, amelyek érdekes módon törik a fényt és így esett a választásuk a márványbogyóra. A londoni Kew Gardens-ben növő töveket tanulmányozták, amelyek még 1974-ben érkeztek Ghánából és még mindig ugyanolyan szembeötlő, fényes színezettel bírtak.

A kutatók arra jutottak, hogy Pollia condensata termése nem csak a legfényesebb gyümölcs a világon, de egyben a legragyogóbb szerves anyag is.

Még a legfényesebb növények is pigmenteknek köszönhetik a megjelenésüket, amelyek egy idő után lebomlásnak indulnak és így veszítenek a színükből is. A márványbogyó ezzel szemben hihetetlen ragyogó marad évtizedek múltán is. Ez pedig annak köszönhető, hogy a színét nem pigmentek adják, hanem egy egyedi típusú sejtszerkezet, ami a fényt különleges módon veri vissza így érve el a lenyűgöző vizuális hatást.

A tudósok ezt szerkezeti színképzésnek nevezik. Számos állatban megfigyelhető, például a pávánál, aminek a tollazata barna, de kéknek tűnik, türkizes, zöldes árnyalattal, de néhány bogár- és lepkefaj is hasonlóan viselkedik. A növények között is akadnak példák a szerkezeti színezettségre, de közülük is a legkifejezőbb, legragyogóbb a márványbogyó.

A márványbogyót mikroszkóp alatt tanulmányozva azt találták, hogy a terméshéj külső rétege 3-4 rétegből áll, amelyeket vastag falú sejtek alkotnak, ezek számtalan cellulózrostból álló réteget tartalmaznak, spirális elrendezésben. Amikor a fény a bogyóra esik, ezek némelyike visszaveri azt, mások pedig elérik a többi sejtet, ahol ugyanezt a hatást hozzák létre. Lényegében a visszavert sugarak felerősítik egymást, hogy ez a csillogó ragyogás létrejöjjön.

A márványbogyó egyébként nem ehető, belseje nagy részét magok töltik ki.

Forrás: www.odditycentral.com