A tavasz köszöntése.

Tavasszal ébred a természet, nem véletlen, hogy a májusfa is az újjászületés szimbóluma, az ifjúság tavaszi szokásainak Európa-szerte ismert szimbolikus kelléke.

Hazánkban az első adatok 1502-ből származnak a májusfáról, de a szokás biztosan régebbre nyúlik vissza. A májusi-pünkösdi ünnepkör történelmi kapcsolatai következtében egyaránt tükrözi a természet ciklikus változásaihoz fűződő mágikus-praktikus elképzeléseket és a naptári év egyházi, vallási mozzanatait. A kereszténység előtti tavasz-szimbólum középkori vallásos magyarázatai pl. Fülöp apostol szerencsés megmenekülését, majd a keresztfán szenvedett vértanúságát, mások Jakab apostol vértanúságát említik a májusfa-állítás szokásának magyarázataként. A székelyeknél ezért nevezik a Fülöp-Jakab napra virradatkor állított májusfát Jakab-fának vagy hajnalfának. Valójában annyira szoros a tavaszköszöntés és a pünkösdi ünnepkör kapcsolata, hogy nehéz eldönteni, a májusfa állítás melyikhez kötődik elsősorban. Annyi bizonyos, hogy egyes területeken pünkösdkor állították vagy bontották le a májusfát.

A májusfát vagy májfát csoportba szerveződve állították a legények a lányoknak, akiknek ez nagy megtiszteltetés volt és általában azt is mutatta, hogy melyik legény melyik leánynak udvarol.

A májusfához sudár, a törzsén gallyaitól megtisztított, magas, hegyén lombos fát vagy szép növésű ágat választottak, amit a kerítésoszlophoz rögzítettek, földbe ástak éjjel vagy kora hajnalban. Általában színes szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, teli üveg borral, hímes tojással étellel-itallal is díszítették.

Gyakran a közösségeknek is volt egy közös fája, aminek a kidöntését ünnepély, és táncmulatság kísérte. Ilyenkor a körültáncolás mellett a májusfára mászás sem maradt el. A Sok helyütt csak a bíró és a pap háza, esetleg a templom előtt állítottak fel egyetlen magas májusfát. A templomokban a májusfa állítás a tanítók és diákok dolga volt.

A májusfa felállításának legjellemzőbb, hagyomány szerinti időpontja a május 1-jét megelőző nap délután/este volt. A két háború között divatba jött a szerenád, az éjjelizene május 1-jén. A lányok a szerenádot különböző módokon fogadták és köszönték meg.

Ez a szokás egyes falvakban még napjainkban is élő hagyományként van jelen, főként a rendszerváltás után éledt fel.

Bizonyos vidékeken a májusfaállítás alternatívája az udvarlók részéről a májuskosár köttetése. Ez egy nagyobbacska kosár, teli ajándékkal és színes virágokkal, szalaggal átkötve.

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon / (niif.hu)